Családmorzsák

Barátos, nálunk alvós

A múlt heti betegséghullám után, végre helyreállt a világ rendje nálunk 🙂 . Amit akkorra terveztünk – és ami két hete is hasonlóképp zajlott – azt most pótolják a fiúk. Tehát vendégünk érkezett két napra, ismét Máté Kovi barátja személyében. A fiúkat azóta nemigen látni 🙂 , általában Máté szobájában leledzenek vagy ha az idő… Tovább »

Szórakozottan…

Ma elfelejtettem reggelit adni Tomának… Enyhítő körülményem nincs, mentségem csak annyi, hogy azért ezt a hiányosságot a kis Drágám felkelése után, úgy 1,5 órával pótoltam 🙂 … Éppen az ebédkészítésnek akartam nekiállni – ennek később még jelentősége lesz –  amikor rácsaptam a homlokomra és belém hasított a felismerés, hogy az úristenitneki, éheztetem a legkisebbet… Az… Tovább »

Így főzök én – avagy hová tűnik az idő

“Fiúk, ma krumplipüré lesz egy kis maradék hússal, azt mindenki szereti, fájós torokkal is meg lehet enni… A húst? Persze, hogy nem baj, ha nem eszed meg Máté, majd meglátod, hogy esik jól. Előveszek pár krumplit…, megcsináljam a versenyautó kerekét? Hozd csak ide Toma megnézem, tessék, kész is van. Na, akkor megyek krumpliért… Mi baj… Tovább »

Otthoni peca

Mennénk mi a szabadba is – mármint pecázni, mert amúgy megyünk – de Tomával jobbnak láttam ma itthon maradni, a tegnapi fodrászatból okulva 🙂 , inkább megvárom amíg teljesen jól lesz… A nagyobb fiúk 🙂 , ugyanis ma horgászni mentek, Máté már fogott is egy amurt. Toma pedig jó sokáig aludt – nem tudom, hogy… Tovább »

Mindenféle

Ez a vírus – remélem nem kiabálom el – úgy tűnik rekord sebességgel végigment Tomán… Már első éjszaka is csak hőemelkedése volt, napközben még az se nagyon. Mátéból kiindulva, akit meg pont nem szokott letaglózni így általában semmi – mondjuk ő is 3-4 nap alatt túl volt rajta, de az első két nap kemény volt… Tovább »

Nem úsztuk meg

Nem tudom, hogy lehettem olyan naiv, hogy abban reménykedtem, a majdnem 40 fokos lázzal járó vírusos mandulagyuszi esetleg elkerüli Tomát… Kora estére 39 fokot mértem nála, ugyanúgy étvágytalan – csak ő az első perctől – mint Máté… De legalább a nyaralásunkra meggyógyul mindenki, ez is valami, jobb mintha jövő héten kezdődött volna ez a lavina… Tovább »

A csend, az mindig gyanús…

Gondolhattam volna erre reggel is, amikor pár perc nyugalomban megtárgyaltuk a Családfővel, az utcánkban éppen frissiben felfedezett csőtörést, mert egy idő után feltűnően nagy volt a csend és a mi nyugalmunk is zavartalan volt…Ez pedig általában csak azt jelentheti, hogy legkisebbünk elfoglalja magát olyasmivel, amivel nem kéne… Ez most jelen esetben az asztalra készített és… Tovább »

Közjátékok

Telefonálunk, Toma átveszi a kagylót, hogy beszélhessen Jutka nénivel, aki megkérdezi tőle, hogy van? Hosszadalmas morfondírozás után válaszol: – ….Hogy vagyok…?…Hát…nem is tudom… ********* Ebédnél keveset eszik, majd hamarosan elvonul játszani. Én hívom, hogy egyen még, erre ő: – Nem megyek, mert megsértődtem…! – Miért sértődtél meg? – Megint másodpercekig gondolkozik, majd kiböki: – …Azért…... Tovább »

Vasárnapi séta képekben

Máté betegsége miatt elcsúsztam a képekkel, de ha már lefotóztam 🙂 … Biciklizés, kavicsdobálás és az alább látható bottal pancsolás volt napirenden 🙂 … Ez pedig a Duna-part felénk 🙂 :  ... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!