Családmorzsák

Megjöttünk

Nagyon jól éreztük magunkat ebben az egy hétben, azt hiszem elmondható, hogy az utóbbi évek legjobb nyaralása volt ez a mostani 🙂 ! Sokat fürödtünk a Balcsiban, vízibicikliztünk, kirándultunk többször, hajóztunk, boboztunk, sok rejtvényt megfejtettünk, társasoztunk, a fiúk flippereztek 🙂 , én meg addig és azon kívül is rengeteget olvastam végre 🙂 …  Volt kánikulánk, hűvösebb, szeles időnk, de az ország legpusztítóbb vihara is Balatonaligára csapott le, pont az érkezésünk estéjén, amit szerencsére mi megúsztunk (az más kérdés, hogy mások nem voltak ilyen szerencsések, és a szálló ősfás parkja is nagyon megsínylette azt a hétfő estét, sajnos…). Mindezek mellett, kicsit időutazásos élményünk volt, mert azon kívül, hogy a szálloda retróként hirdeti magát, tényleg minden a mi gyerekkorunkra emlékeztetett 🙂 , eléggé muris volt, főleg Máté szempontjából, néha nem tudta hová csöppent és csak forgatta a szemeit 🙂 … El voltam kényeztetve, ugyanis most tényleg semmit nem kellett csinálnom, a reggeli-vacsora bőséges és finom svédasztal volt, ahol még Legkisebbünk is mindig talált a fogára valót, ami azt hiszem meg is látszódik majd egy darabig még rajtam(tunk) 🙂 … Azt nem gondolnám, hogy a retro miatt, de a beígért wifi viszont csak a főépületben volt, de mi nem ott laktunk, úgyhogy netezni nem nagyon tudtunk, csak mobilon, amivel én nem szeretek bajlódni blogozás ügyben, így ez is teljes kikapcsolás volt most a hétköznapokból, amit nem is bántam, bár egyes kamaszkorúak azért ennek nem örültek felhőtlenül 🙂 . Ugyan a pakkok nem sorakoznak már úgy, mint tegnap este az előszobában, de a szennyes tartó még rendesen tele van, ma már ebéd is készült, meg füvet is nyírtunk családilag, most meg már Fradi meccsen van a család egy része, tegnap este és ma reggel a Duna-partot is megjártuk már Lulu cicát keresve, aki Toma legnagyobb örömére elő is került – nem, mintha elveszett volna, csak nem jelentkezett Legkisebbünk szerint 🙂 . Furcsa, de bármennyire is jó volt minden, szerintem ugyanúgy örültünk annak is mindannyian, hogy hazajöttünk, és tényleg ott folytatunk mindent, ahol abbahagytunk. Sőt, még arra is rájöttem a magam részéről, hogy bármennyire is szeretem a Balatont és a leglegleg volt mindig is nekem, mostanra ezt a szerepet a mi kis Duna-partunk vette át, már csak egy hiányossága van, hogy nem lehet vagy inkább nem tanácsos benne fürdeni 🙂 , de azt hiszem ezt leszámítva is nagyon szerencsések vagyunk… Ha utolérem magam, hozom a képeket és a beszámolókat is 🙂 !

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Tényleg jó volt és a retro is olyan jól esett 🙂 , pedig ez csak olyan mellékszálnak indult és mégis 🙂 , puszillak én is 🙂 !

  2. Finta Eniko says:

    Jó lehetett – és tapasztalat, hogy legalább annyira jó hazajönni, mint ott lenni 🙂 a retro vonal nálam is nyerő : várom a beszámolót és a fotókat is! Puszi

  3. Jó így üdvözölve lenni, köszönjük Tünde, puszi 🙂 !

  4. teide says:

    Üdvözöllek benneteket itthon! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!