Családmorzsák

Margitsziget, Masters VB

Keddre szerzett jegyet a Családfő, a férfi masters vízilabda meccsre, ami nekünk szuper jó program, most már biztosan mondhatom, hogy az egész család számára, ugyanis Toma is nagyon élvezte a mérkőzés minden percét! A jegy is jókor jött, ugyanis pont Beniék utolsó itthoni napjára esett, és persze itt is aludt nálunk a kis fogadott gyerekünk, de délután érthető okokból, haza kellett már mennie 🙂 , hogy másoktól is elköszönhessen, így legalább az elválásban volt valami jó is Máténak… 

Úgyhogy hazavittük Benit, onnan pedig továbbmentünk, leraktuk az autót és most végre hajóval mentünk a Margitszigetre! Múltkor a Vizes VB-nél azt olvastam, hogy nem állnak meg a hajók a szigeten, úgyhogy akkor villamosoztunk és gyalogoltunk, most sokkal jobb volt így, hogy már a szigeten szálltunk ki. A MÜPA-tól indultunk, abban reménykedve, hogy fent is lesz helyünk, de amire jegyet vettünk fönt a hajó nyitott terében már alig volt egy-egy hely, így inkább lementünk a zárt térbe, ami akkor még üres volt, de szép lassan megtelt persze ott is minden. Az út egy órás volt, a fiúk ettek-ittak, nyitott ablak mellett ültünk, jó volt 🙂 :

Ahogy megérkeztünk a szigetre, elsétáltunk a Bringók felé, mert múltkor amikor kint jártunk, már nem fért bele az időbe. Direkt korábban mentünk persze, így most ráértünk egyet bringózni, aminek mindenki örült. Máté vezetett és sokat tekert, mert muris kicsit, de egy olyan járgányt sikerült kivennünk, amiről nekem nehezebben ért le a lábam 🙂 , nem úgy Legnagyobbunknak persze 🙂 … Toma meg élvezte az utazást 🙂 :

Megálltunk pár helyen, Toma szereti a romokat, ugyanis most a Ferences kolostorromnál szaladgált egy picit 🙂 :

Apuci már a bringó kölcsönzőnél várt minket, ahonnan már egyenesen az uszodába mentünk és még volt idő egy kávét is meginni, amit külön nagyon értékeltem 🙂 . A meccs az pedig fergeteges volt! A hangulat is megint magával ragadó volt, bár kicsit halványabb volt, mint a Vizes VB-n, de így is nagyon élvezetes volt! A meccs pedig szó szerint parádésan sikerült, ez a milleniumi csapat, nem véletlenül nyerte sorra az olimpiákat, tényleg aranycsapat, én is mindig nagyon szerettem őket! Unalmas is lehetett volna a meccs, mert 24-5-re nyertek, de ennek ellenére inkább a szép játékban gyönyörködtünk és a felétől már kezdtem sajnálni az olasz ellenfelet 🙂 … Persze mindenki jól érezte magát, de Tomát külön ki kell emelnem, ő volt a környék leglelkesebb szurkolója, akkor is kiabálta a ria-ria-Hungáriát, ha más senki és biztatott, hajrá Magyarországozott, miközben szorgosan és hangosan számolta a gólokat 🙂 .

 

Kisétálni az autóhoz is egy élmény nekem mindig, tulajdonképpen felér egy külön kis bónusszal, annyira szép kivilágítva minden, főleg a fejemben maradt meg, de azért lőttem egy képet is, bár sokat nem ad vissza a látványból, de azért mégis 🙂 !

Ezen a nyáron bővelkedtünk a jobbnál jobb rövid, egy-egy napos vagy délutános programokban, ez is egy ilyen volt 🙂 …

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!