Farsang

Amilyen nehézkesen indult, olyan jól sikerült az idei iskolai farsangunk. Sok minden alakította úgy, hogy nem tudtunk úgy készülni most mint máskor. Legfőképp a betegségek miatt, ami az egész januárunkat meghatározta, sőt még most február közepén is velünk van. Valahogy nem volt ötletem sem, hogy Máté minek öltözzön, csak pár kósza gondolatom volt, ami inkább erőltetettnek tűnt. Nem segített ezen semmit, hogy Máté sem tudta, hogy mi szeretne lenni, csak azt, hogy mindenképpen be akar öltözni :)… Egy elképzelése volt, hogy ügyvéd lesz, de ez annyira szürkének tűnt, hogy nem nagyon biztattam ezzel…

Ehhez még hozzá jött, hogy minden évben van osztályfarsang is produkcióval és persze jelmezzel együtt. Most Mátéék a Nox Tűztánc számára táncoltak. A jelmez egyszerűnek tűnt: fekete cicanadrág piros felsővel, amire anyagból kivágott lángnyelveket kellett rávarrogatni. Csak a varrás lett volna, de ismerve az én varrási sebességemet, amikor pontos útmutatást kaptunk, elvittem jelmezvarróhoz a ruhát, másodmagunkkal együtt, hogy rakja össze :). Közben kiderült, hogy festeni kell álarcot is, igazi lángnyelvekkel! Amikor megláttam, hogy milyet, azt gondoltam, hogy ezt én biztos nem tudom megcsinálni!

Szóval, csütörtök este kissé szorongva álltam neki az álarckészítésnek, amire szinte az egész éjszakám ráment, de sikerült! Azt leszámítva, hogy a piros festék pár helyen lepattogzott, igazán szép lett :). (Így leírva azért ez viccesnek tűnik :)…) A jelmez már kész volt, de egy kicsit hiányosak voltak a hátán a lángnyelvek, szerintem a varrónő kicsit összecsapta… Végre az is megvolt, hogy minek öltözzön Máté: csillagfejű csavarhúzó lett – ami nem vicc – de pénteken reggel sem volt még semmi meg, ebből a kevés összerakást igénylő jelmezből sem. Hét közben Tomának ráadásul torokgyulladása lett, ezért is éjszakáztam csütörtök éjjel és még azért is hálás voltam, hogy Toma akkor már jobban volt és hagyott festeni :)…

Mindezzel együtt nagyon rosszul éreztem magamat péntek reggel, egyedül az álarc volt olyan, ami – akkor úgy éreztem – megállta a helyét. Még reggel is arról győzködtem Mátét, hogy most egyszer kihagyhatnánk az egyéni jelmezesdit, de ő hajthatatlan volt még délben is és milyen igaza lett! Így Apa reggel vett egy csavart, amire egy húzókát kötött, én délután indulás előtt a szemfestékeimet kiguberálva pingáltam Máté arcára egy csillagot és elindultunk. Toma itthon maradt Jutka nénivel, mert még nem volt teljesen jól. Ezt viszont ő nagyon zokon vette és Toma jön felkiáltásokkal, a kabátját hozva ment az ajtóhoz zokogva… Rossz volt nagyon…

Az iskolába érve sietni kellett, mert az egyéni jelmezesek kezdtek, aztán jöttek az osztályok. Gyorsan végig ment a sor, a végén még közösen felvonultak egyszer a beöltözöttek. Máté “jelmezén” néhány gyerek értetlenkedett a felnőttek pedig jókat derültek :)…

néhány Máté mint csillagfejű csavarhúzó

Aztán siettünk az osztályba, átöltözni és már mentek is a tornaterembe.

Tűztáncos Máté

Fellépés előtt

Végül teljes siker lett az este. Alig hittünk a fülünknek, amikor a harmadik helyezettnek Mátét szólították :), én még fotózni is elfelejtettem, jól megérdemelt jutalma pedig egy torta volt :). Aztán jött az osztályok versenye, amit Mátéék nyertek, nem véletlenül, már a tánc után benne volt valami a levegőben, mert az előadásuk nagy sikert aratott :)! Menet közben Máté még a tombolán is nyert nem is keveset, színes ceruzákat, füzetet, radírt és aminek a legjobban örült: egy régi típusú filmes fényképezőgépet :)! Hazaindulás előtt még elvonultunk az osztályterembe, hogy a gyerekek megegyék a nyereményeket. Mondanom sem kell, hogy a hangulatunk addigra már igencsak jó volt :)…