Bár nem szoktunk készülni a Valentin napra – ennek ellenére én kaptam egy csodaszép cserepes rózsát és egy hatalmas szív alakú lufit, aminek leginkább Toma örül és mindenhová viszi magával 🙂 – azért igyekszünk kihasználni az összes olyan alkalmat, amikor picit “ünnepelni” lehet :). Ezt a Valentinozást mi úgy éljük meg – főleg amióta gyerekek vannak – hogy a szerelem helyett, a családi szeretetet helyezzük előtérbe és ez a nap ennek szellemében telik Én már napokkal korábban arra gondoltam, hogy eme jeles pénteken, egy igazán finom és kedvenc sütit fogok sütni az itthoni fiú csapatnak. Választásuk a népszerű és gyakran készülő kókuszos-csokis bögrés sütire esett, amiben az volt az igazi jó fordulat, hogy nem egyedül, hanem a gyerekekkel együtt készítettük. Először beszállt Máté, aki az elejétől fogva mérte a hozzávalókat, törte a tojásokat, összevágta a csokit és keverte a süteményt. Majd ez utóbbi fázist Tomával is kipróbáltattam, aki innentől fogva lelkesen keverte-kavarta hol egyedül, hol Mátéval a tésztát :). Máté pedig nagyon ügyes volt mindenben, kis segítséggel de majdnem egyedül csinálta az egészet és ráadásul nagy örömmel :)! Ő régen is nagyon szívesen segített mindenféle süteménykészítésben, például évekig sütöttünk együtt a Mikulásnak mézeskalácsot, amit ő nyújtott, szaggatott, díszített, tehát nem kezdő a szakmában :), de mostanában sajnos nem szakítottunk időt ilyesmire. És ez milyen kár, ezentúl remélem másképp lesz… Máté egyébként annyira belelkesült, hogy másnapra kinézett egy túrós süti receptet, amit szeretné, ha együtt sütnénk meg :). Rég nem volt ilyen jó Bálint napunk, hiszen együtt voltunk, sütöttünk, jól éreztük magunkat, még zenét is hallgattunk közben és sokat nevettünk. Kell ennél több…?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: