Lámpaoltás után

Ezernyi titkot, érdekességet és sok-sok vicces történetet lehet megtudni nagyobbunk iskolai életéről. Na persze nem egyszerre, csak szépen napról-napra, de inkább hétről-hétre. Néha elmerengek azon, hogy remélem nem kap el a nevetés, ha valamikor szembe találom magam az egyik humoreszk főszereplőjével…

Ez a mi kis esti szeánszunk Toma altatása után kezdődik, ilyenkor Máté ágyába kucorodunk és együtt olvasgatjuk az éppen aktuális könyvünket. Pontosabban én olvasok fel belőle és nagyon élvezzük. Mindenféléket olvastunk már így, volt, hogy a naplók voltak soron, mint az Egy kukac naplója, Herceg Egérvári Elemér naplója, Egy kölyökkutya naplója, hogy csak a legemlékezetesebbeket írjam, de olvastunk jó pár Rumini és Geronimo Stilton könyveket is. Most egy ideje a Ropi naplók a befutók. Ettől függetlenül és ez nagy öröm számomra, Máté önállóan is olvas, főleg ettől a tanévtől kezdve.

Szóval visszakanyarodva az eredeti témához, miután végeztünk az aktuális résszel, lekapcsoljuk a kislámpát és én egy kicsit még Máté mellé fekszem. Ilyenkor persze mindig beszélgetünk, van, hogy röviden, van, hogy hosszabban, van amikor semmiségek kerülnek szóba, mikor hogy. Viszont olyan is akad, amikor valódi kincsekre bukkanunk. Gondolok itt drágánk félelmeire, érzéseire, véleményére, arra, hogy kit, mit és hogyan lát. De nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni barátok, osztálytársak, baklövéseiről, szerelmi életéről :), viselkedéséről, veszekedésekről… Furcsa egy kicsit az ő szemén keresztül látni a többieket, van olyan amikor szigorúbb vagy elnézőbb másokkal, de megesik az is, hogy meglepően élesen és tisztán lát dolgokat, helyzeteket, személyeket. Megesett már olyan is, hogy az elmondottak alapján változott vagy kicsit árnyaltabb lett az én véleményem is egyesekről. Ehhez semmi mást nem kell tennem, csak egy-egy viszonylag egyszerű kérdést feltennem és máris megindul a szóáradat :), vagy nem, de az is egyfajta jelzés. Van amikor – legnagyobb sajnálatomra ugyan – de úgy kell a szóözönnek gátat szabni, mert az idő ilyenkor vészesen pereg.

Azt hiszem, igaz az a Vekerdy féle megállapítás, hogy a gyerekünkkel azokban az együttlétekben mélyül igazán az érzelmi életünk, amikor látszólag nem csinálunk semmit. Csak vigyázzunk, hogy az ilyen nagy semmittevések után a saját ágyunkban érjen utol az álom minket…:)