…csak éppen nem úgy, ahogy elképzeltük őket :). Ez erre a hétre nagyon igaz volt, ugyanis Máté a hétfő kivételével itthon maradt. mert begyulladt a füle. Ez már önmagában is a címhez passzol, mivel mostanában elég sűrűn hangoztatja, hogy nincs kedve iskolába menni, mert mennyit kell már tanulni :)… Ezt leszámítva szereti a sulit, az osztálytársait, sok barátja van, egy közülük igazi jóbarát is, szereti az iskolai társasági életet is, csak hát ugye az a tanulás ne lenne… Szóval itthon szeretett volna maradni, aminek hozzáteszem ő nagyon örült, hogy megtörtént, sőt én is szeretem ha itthon van, már egy ideje ígérgettem neki, hogy igazolok egy szabadnapot és csinálunk valami programot vagy csak itthon leszünk. Na de nem úgy képzeltem, hogy fájdogál a füle, amivel kezelésre kell járni két napig -szerencsére csak ennyit – és persze halomra kell pótolni az anyagokat 4 napon át.
Ráadásul azt is régóta fájlaltam, hogy mostanában nincs idő Mátéval csak úgy kettesben lenni, csak rá figyelni. Mert imádjuk persze Tomát, sőt hiányzik és rossz nélküle bárhová menni, és ezt vallja a bátyja is :), de azért az egyértelmű, hogy minden gyerek megérdemel egy kis saját időt, amiből Máténak mostanában nem sok jutott. Szóval lássuk meg a jó oldalát minden dolognak, szerdán ez is megvalósult, csak éppen a fülészeten :). Én vittem kezelésre Mátét, ahová a bejelentkezés után másfél órával mentünk vissza itthonról – Tomára szerencsére Kati tudott vigyázni – és még így is fél óra várakozásunk maradt. Gyorsan lementünk egy picit a büfébe, csak mi voltunk mert már majdnem zártak, kicsit beszélgethettünk, jókat derültünk, aztán visszamentünk és sorra is kerültünk, majd lementünk a röntgenre mert leküldtek minket, mivel Máténak a bal oldali arcrésze is fájt. Itt is várakoztunk, együtt voltunk, sőt még egy idősebb hölggyel is összeismerkedtünk, jókat nevetgéltünk. Aztán újra vissza a fülészetre, végre megtudtuk, hogy az arcüregnek nincs baja sőt, a hallójáratok is jobb állapotba vannak, esetleg egy fogászat javasolt még a fájdogálás miatt. Este fél 7 körül sikerült elszabadulnunk, úgyhogy egész sok időt töltöttünk együtt :)…
Egyébként az itthoni lét izgalmaktól mentesen telt, csak az első nap, kedden jött velünk Máté sétálni, utána a füle miatt nem lehetett és mi is csak egyszer voltunk kint Tomával, mert sokszor esett az eső. Ők viszont rengeteg szórakoztak együtt, birkóztak Toma szerint :), a kisszobában játszadoztak, egymáson ugráltak 🙂 és még sorolhatnám…
A közös séta
Bottal “lövöldözve”
Kommentek