Az ilyen-olyan szösszenetek című rovatunkban :), meg kell örökítenem Toma vidám és kevésbé mosolygós ténykedéseit, mert jó lesz rá emlékezni abban biztos vagyok… A borongós idő ellenére a kis drágám elemében volt.
Például a legós paciját, amivel mostanában gyakran játszik az étkező asztalnál, megfürdette a saját almaleves poharában, ami félig volt éppen akkor :). Mondanom sem kell jó sok kilögybölődött az asztalra, terítőre, székpárnára és a földre, de legalább jól meglett csutakolva az a ló!
Délelőtt kimentünk sétálni és motorozni ide hozzánk a partra, vittünk a kacsáknak is ennivalót,. Mivel nem igazán voltak bátrak, hápik gyertek felkiáltással buzdította őket, ami sikerült, mert nem csak kacsák, hanem szárcsák és sirályok is jöttek sokan. Közben ebéd előtt ő is belakmározott a kiflikből…:)
Hazaérve a télen kint maradt kaspókat vette kezelésbe, kiöntögette belőlük a vizet és mint bent az építős poharait, úgy egymásba pakolta őket :).
Estére maradt egy kevésbé vidám megmozdulás is, a sok rohangálás közben megcsúszott és beütötte a száját és az orrát a komódba, A szája belül megrepedt és jól elkezdett vérezni, hamar elállt, de még sokáig emlegette, hogy fáj…
Végül plüss focizott, majd megmutattam neki, hogy a konyhaszék alatt, hogy tud átbújni, ezután széklabirintusozott sokat :).
Ilyen a hétköznap, ami nem is az :)…