Rendes kisfiúhoz illően, Tomát is lázban tartja az összes közlekedési jármű. Lehet kicsi vagy nagy, bicikli vagy motor, autó vagy teherautó, busz, villamos, trolibusz, hév, hajó, repülő, űrhajó, szóval nagyjából mindegy, hogy mi :). Tegnap éppen ragyogó napsütés volt, ezért gondoltam menjünk már egy picit messzebb tőlünk. Úgyis aktuális volt egy kisebb vásárlás, tényleg nagyon pici, csak a kedvenc pékségünkhöz mentünk, de addig is autóba kellet ülnünk. Utána gondoltam megállunk a kompnál, jót játszóterezünk, esetleg hattyúkat etetünk…
Szóval elindultunk, ami már egy csodás dolog Tomának, meg nekem is azért nagyon jó, ahogy kommentálja a szembe, mellettünk, előttünk, mögöttünk haladó kocsikat, nem beszélve a buszokról! Egy busz láttán még pár száz méterrel később is kiabál nekem, hogy buszt láttunk, nekem pedig engedelmesen ismételgetnem kell, hogy igen, busz volt, tényleg :)!!! Egy kis vásárlás közbeni kokettálás után – a nagyon kedves Ritánkkal – megcéloztuk a játszóteret. Vittük a kismotort is, amire Toma szépen rápattant és a játszó helyett célba vette a buszokat a végállomásnál, ahol jó sokáig elidőztünk, néztük az érkezést, indulást, a nagy kerekeket és még sorolhatnám…:)
Úgy kellett rábeszélni – mert a mozgó dolgok, mint autó, motor, busz érdekesebbek voltak – hogy a hattyúkat etessük már meg, ha hoztunk nekik ennivalót. Lementünk a vízhez, én etettem őket, ő inkább elfalatozta addig a maradék pogácsákat és zsemléket :)…
Aki eszik…
…és akik nézték
Aztán az igazi öröm a komp volt, mert elindult a túlpartról, rohantunk, hogy lássuk, közben Toma kántálta, hogy ő is jön, én mondogattam, hogy persze, hogy jön. De amire odaértünk kiderült, hogy ő úgy gondolta, felszállunk a kompra, a kismotorral együtt, hááát, egy kis időbe beletelt amire megértette, hogy most nem megyünk, de megígértem, hogy legközelebb igen :)… Végig néztük, ahogy áthozott két autót a komp, majd visszament, majd egy nyilvános hisztikezdemény (!) következett, mert korlátoztam szegény Tomát abban, hogy motorostul megmártózzon a Duna vizében :)… A földön ülve hagytam a járda közepén, ahonnan egy néni és kérdése üldözte el, nevezetesen, hogy elmegy-e vele? Ilyen gyorsan még sosem jött utánam, innentől már csak hazafelé mentünk.
Hazaérve nem úsztuk meg kertezés nélkül:
A mostani kedvenc rozmaring szagolgatás
Nevetős
Amire megebédelt, hazaért Máté is, szóval jól elcsúsztunk az alvással és mindennel, de legalább megtudtam, hogy a komp is egy nagyon érdekes közlekedési eszköz :), legalábbis Toma szerint…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: