Családmorzsák

Egy vásárlás tanulságai…

Jó észben tartanom, hogy ha végre elindulunk délelőtt 10 óra után a kreatív boltba vásárolni a piacra – főleg pénteken és főleg szakadó esőben – nem kell külön felmérni, hogy máshonnan mit vegyek, mert úgysem lesz idő máshová  betérni :). Alsó hangon legalább fél óra nézelődni a boltban, tehát irreális elképzelés azt remélni, hogy megveszünk még ezt vagy azt…

Másik fontos felfedezésem, hogy Tomával már egész jól lehet vásárolni :)! Legutóbb karácsony előtt voltam vele ott és akkor nagyon macerásan mentek a dolgok. Mindent meg akart nézni, pár dolgot majdnem levert. A legrosszabb az volt, hogy akkor a hungarocell gömböket labdának nézte, egyet-kettőt el is dobott, sőt ha jól emlékszem egybe belerúgott. A tulaj mindig aranyos, de akkor szerintem egy picit sokak voltunk neki… Most pedig ügyesen nézelődött mellettem, a gömböket nem bántotta, hanem édesen szólt nekem, hogy: – Anyuci (!), labda! Más színes holmikra pedig, hogy: – Anyuci :), lufik! Nagyon aranyos volt :)! Igaz, hogy evett pogácsát is, de azt csak a vége felé kapta meg, úgyhogy nem az fogta vissza.

Ahogy kijöttünk az üzletből, siettünk Mátéért, mert péntek lévén 12-kor végzett és szakadt addigra az eső. Itthon gyors ebéd mindkettőnek, de az alvással ma is elcsúsztunk…

UI.: Jó ha azt is észben tartom, hogy a kis motor alaptartozék, mindenhova magunkkal kell vinni :)…

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!