Családmorzsák

A legújabb szóösszetétel, amin jót nevettünk ma délután: a kuklom – csuklom :). Sokáig nem bírta a kis drága abbahagyni. Egyre bővül Toma szókincse, jó pár hete egyszerű mondatokban beszél, de magát még mindig egyes szám harmadik személyben emlegeti, az ént még nem használja. A januárról is leírok pár aranyosságot, amit nem szeretnék elfelejteni :)…. Tovább »

Ezernyi titkot, érdekességet és sok-sok vicces történetet lehet megtudni nagyobbunk iskolai életéről. Na persze nem egyszerre, csak szépen napról-napra, de inkább hétről-hétre. Néha elmerengek azon, hogy remélem nem kap el a nevetés, ha valamikor szembe találom magam az egyik humoreszk főszereplőjével… Ez a mi kis esti szeánszunk Toma altatása után kezdődik, ilyenkor Máté ágyába kucorodunk… Tovább »

…amikor a legkisebb uzsonnájával, a nagyfiú iskolai pótlásával és kisebb fülfájásával kavargó gondolatokkal a fejedben, elindulsz a kapucsengő hangjára az ajtó felé. A kora esti szürkületben csak a sziluettjét látod a férfinak a kapunál, aki érezhetően bejáratott hivatalos hangján tájékoztat, hogy ajánlott levelet hozott. Nagy nehezen magadra kapsz egy kabátot, cipőt húzol és kicsit kelletlenül… Tovább »

... Tovább »

…az persze a legjobb :)! De erre azért sajnos ritkán nyílik lehetőség, pedig törekszem rá lelkesen :). Most hétvégén viszont ez nagyon összejött :)… Szóval amikor így tanulunk, akkor a kötelező megtanulandó verset, jelen esetben a Nemzeti dal megzenésített változatát töretlenül hallgatjuk a youtube-on, sütikészítés és minden egyéb dolgunk közben. Gondoltam az megkönnyíti Máténak a… Tovább »

Bár nem szoktunk készülni a Valentin napra – ennek ellenére én kaptam egy csodaszép cserepes rózsát és egy hatalmas szív alakú lufit, aminek leginkább Toma örül és mindenhová viszi magával 🙂 – azért igyekszünk kihasználni az összes olyan alkalmat, amikor picit “ünnepelni” lehet :). Ezt a Valentinozást mi úgy éljük meg – főleg amióta gyerekek… Tovább »

Amilyen nehézkesen indult, olyan jól sikerült az idei iskolai farsangunk. Sok minden alakította úgy, hogy nem tudtunk úgy készülni most mint máskor. Legfőképp a betegségek miatt, ami az egész januárunkat meghatározta, sőt még most február közepén is velünk van. Valahogy nem volt ötletem sem, hogy Máté minek öltözzön, csak pár kósza gondolatom volt, ami inkább… Tovább »

 ... Tovább »

Csak, hogy el ne felejtsem: A dackorszak hajnalán Máté Tomát kérdezgeti a szobában: Máté: – Hogy hínak? Toma: – Nem! Máté: – Hány éves vagy? Toma: – Nem!! Máté: – Tudsz mást is mondani? Toma: – Nem!!! Hoppá…:) Nyomaték Toma Mátét hívja játszani: Toma: – Máté, jössz? Máté: – Mindjárt megyek… Kicsit később: Toma: –… Tovább »

Csendesen telt mindkét napunk a hétvégén, igazából azt hiszem a farsangot pihentük ki, én biztosan :). Ment a megszokott menetrend: főzés, pakolás (ezerszer), tanulás Mátéval, gyerekezés és a szokásos dolgok. De volt pár pillanat ami mellett nem tudtam elmenni… Elsőként és főleg amikor Máté – ha csak rövid ideig is – de mesélt Tomának… Szerintem… Tovább »