Volt szerda délután egy kis ijedelem, szerencsére abból sem nagy és nem volt sebesülése a dolognak. Toma ugyanis leesett a fotelről, persze úgy, hogy hassal és arccal a parketta felé, de ügyesen kirakta a kezeit, így nagyon nem ütötte meg magát, fájt azért neki, de inkább az ijedség volt a nagyobb. Mostanában sportot űz abból, hogy a lábtartón felmegy a fotelra, az egyik karfán átrakja mindkét lábát, mintha ülne rajta, de azzal a lendülettel már ugrik is le róla. A karfánál történt a baj, amikor a második lába beakadt, ő meg átbucskázott a parkettára. Én közben éppen elraktam valamit a konyhában, de pont végig néztem az esést :).
Annyira azért nem ijedt meg, mert nem sokkal később, miközben Katink hazafelé készülődött, egy picit maradt magára, amit arra használt fel, hogy a nappaliban szélsebesen felmásszon a könyvespolc alsó két fokára :), ráadásul nem először. Azért nem ment tovább, mert visszaértem és gyorsan leparancsoltam onnan, én pedig igyekeztem megnyugodni…:)
Előtte viszont nagyon édes és vicces kis mutatványt mutatott, békaugrásban közlekedett egymás után többször a nappali és a konyha között, hogy honnan tanulta azt nem tudom, de szuper jól csinálja :)! Előző este, lefekvés előtt láthattuk először tőle ezt az attrakciót, már akkor is jól szórakoztunk a látványon, ő pedig nagyon élvezte :)…
Azért történnek más dolgok is úgy egyébként…Mostanában Toma rászokott a bébi legóból való építkezésre, amik elég nagy építőelemek. Én örülök neki, hogy épít, az a lényeg, hogy szereti. Toma mostanában kiszemeltjével elvonul a játszó szobába, aminek ilyenkor behúzza az ajtaját, és akit elkapott annak nem lehet kimenni :), le kell ülni és játszani kell :)! Nagyon igényli most már a figyelmet, a csak vele, tartalmasan vagyis játékkal és mesével töltött időt. Örömmel próbálok ebben részt venni, sőt ha tudok kitalálok valami érdekeset is, de sajnos az idő az nem mindig engedi….
Kicsit elkanyarodtam attól amiről írni szerettem volna, mert most még idő is volt :). Szóval elkezdtünk együtt tornyot építeni, a hihetetlen magasságnak csak az építőelemek száma szab ilyenkor határt :). Ha menet közben nem dől le az építményünk, akkor Toma egy gyors mozdulattal gondoskodik erről :), közben remekül szórakozik velem együtt és kezdődhet minden elölről :).
Hogy a végére is hagyjak valamit ennek az eléggé katyvaszos bejegyzésnek, még azt elmesélem, hogy újabb állomáshoz érkeztünk: Toma elkezdte mondogatni, hogy egyedül akar megcsinálni dolgokat :). Eddig csak a folyamatos ellenkezés volt, ez még új, de aranyosan mondogatja ezt az egyedült. Neki egy kicsit szögediesre sikerül, vagyis úgy mondja, hogy: ögyedül :)…
