Ami éppen a csütörtök délelőtté, de lehetne akármelyiké, vagy délutáni, reggeli, esti is, ugyanis hasonló forgatókönyv igaz valamennyire: nehézkes. Ennek legfőbb oka, hogy Tomában sokszor az életkorának megfelelő ördögök bujkálnak :), vagyis tombol a teljes figyelmet igénylő (dacos) korszak :)… Azért igyekszem, igyekszünk ezt kellő humorral és iróniával kezelni, ami persze nem mindig sikerül (és néha cseppet fárasztó 🙂 ). Ilyenkor nem egyszer Máté az, aki tovább lendít, Toma védelmére siet, hihetetlen türelemmel és megértéssel fogadja ezeket a nehéz helyzeteket! (Nyilván van amikor neki is sok lesz a dolog, de ez – főleg évei számához képest – ritkán fordul elő) Ezek a nehéz helyzetek nem feltétlenül hisztit jelentenek, hanem ellenkezést néha az alapvető dolgokban is, és nagyon sok figyelmet, együtt játszást, jelenlétet. Ez utóbbiakat én is szívesen gyakorlom, csak sokszor a nap 90%–át teszik ki, ami kicsit megnehezíti a mindennapos teendőket, mint pl. főzés, mosás, pakolás, stb…
Persze azt is tudom már tapasztalatból is, hogy ezek elmúlnak, aztán majd jön más :), így azt hiszem nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. Mégis meglepő számomra még az előzőekkel együtt is, hogy a legalapvetőbb itthoni dolgok vagy egy-egy bevásárlás, kiruccanás milyen más, mint mondjuk 1 évvel ezelőtt. Akkor úgy nagyjából mindig belefértünk az időbe, most meg vagy sikerül vagy nem :)… Lehetnék nyilván célratörőbb, határozottabb, de Toma még a dacossága vagy akaratos kérlelése ellenére is olyan szeretni való (a bátyjával együtt), hogy ilyenkor mindig ellágyulok. Ilyenkor megpróbálom összehozni az igényt a feladatokkal, ezért mostanában nagyon sokszor elcsúszunk az idővel, és van úgy, hogy valami kimarad a teendők, programok közül, még úgy is, hogy eleve elfolyt az idő…
Így volt ez ezen a csütörtökön is. Az volt a terv – ami mindig van, csak kérdés, hogy mi valósul meg belőle – hogy a reggeli után gyorsan megfőzöm a gyümölcslevest, ezalatt összerakom a cserépedénybe az ebédet köretestül és amíg sül, addig mi szépen kimegyünk a kertbe. Na, ez már az elején megcsúszott, mivel Toma rögtön reggeli után már a játszó szobába hívott. Itt azt gondoltam még, hogy picit játszunk és megyek a dolgomra… Először a zenélő mozdonyával kezdtünk, majd az egyik kerekeken guruló, több csibéből összeállított madzagon húzható játékát, kinevezte Spencernek a Thomas a gőzmozdonyból, mert mostanában ennivalóan szerepjátékozik :). Egy kicsit később, elővettem egy 4 részből álló autós kezdő puzzle-t és segítettem neki kirakni. Élvezte, egyedül próbálgatta a szobában, majd a konyhában is és segítséggel sikerült összeraknia :).
Ezalatt próbálkoztam én a főzéssel, de nem mehettem még az utamra :)… Gondoltam kicsit kerüljünk közelebb a konyhához, ezért elővettem a lavórunkat és egy plüss labdát, majd együtt célbadobtunk bele. Közben a lavórt mindig kicsit távolabb húztam, hogy ne legyen unalmas a dolog és kíváncsi voltam arra is, hogy mekkora a legnagyobb táv amit Toma dob. Meglepően szépet tud hajítani :)… Közben hallgattuk az Alma együttes CD-jét, amit Toma nagyon szeret mostanában, próbálja egyedül kapcsolgatni is :)… Erre természetesen táncolni kellett, itt már úgy fél 11-nél járhattunk :)…
Persze egy idő után bele is kellett a lavórba állni, majd fürdött is benne… 🙂
Aztán bújócska is jött, itt valamicskét haladtam is… 🙂
Közben a sok játék meghozta a nyugalmasabb perceket, ami ugye a gyors főzést jelentette számomra, addig Toma az étkezőasztalnál a vonataival játszott. Édes volt, ilyen mondatok ütötték meg a fülemet, hogy: – Sajnálom Spencer! Lemerült az akkumulátorom… 🙂 Pár hete még az autók voltak az abszolút kedvencek, azóta szinte totálisan átvették a hatalmat a vonatok. A Thomas a gőzmozdonyt szereti nagyon nézni, sokat nem lehet persze, de azt látom, hogy sokra nincs is igénye mert inkább ő szeret szerepjátékozni, ezek a mondatok a filmből valók :)…
A főzésben fordult a sorrend, először ment a cserépedény a sütőbe, aztán felraktam a levest – ilyenkor dél körül jártunk – el is készítettem. Az már egyértelmű volt, hogy a kertbe nem megyünk alvás előtt, ezért gondoltam, hogy amíg kisül az ebéd, addig formabedobózunk. Felkucorodtunk a kanapéra, Toma az összes formát kiszedte, szóval jó sok időbe telt amíg végeztünk :). A végére maradt egy kis könyvből olvasás, mi másból, mint Thomasból :)…
Közben hazaért Apa is, majd mire mindenki megebédelt Máté is megérkezett a suliból. Ezen a képen már átvette a játékmester szerepét Máté :).
