Változás…

…ami persze Tomát érinti, pont őt, aki a legtöbb változáson megy keresztül szinte hétről-hétre :)… De ez most olyan, amit nem gondoltam volna és nagyon boldog vagyok tőle :)…

Szerdán sajnos drága jó régi szomszédunk, Zsuzsa néni temetésére mentünk, többed magunkkal, így Jutka néni volt az esélyes felvigyázó Toma esetében. Ez mindig nehéz terep volt eddig, sok-sok sírással, tiltakozással fűszerezve. Most is gyanúsan indult, mikor reggel Apuci Jutka nénire csörgött telefonon, hogy picit később is jöhet, Toma kutakodva kérdezte, mint egy főnyomozó, hogy: – Ki az volt…??? Mi kicsit ködösítettünk, hogy ez nem az a Jutka, hanem a Bogdán, meg hasonló, számunkra is meglepően nevetséges dolgokkal jöttünk… Aztán amire elérkeztünk fél 9-hez, Apucink vette a kalapját és angolosan távozott egészen az autóig, mert nem akarta végig élni Toma kiborulását…

Én még elvittem őt a fürdőbe, talán fogat mostunk és amikor törölközésre került a sor, megkérdezte, hogy én elmegyek-e? Felültettem a mosógépre és már nem tudtam mellébeszélni, mondtam, hogy igen elmegyek és kérdésére, hogy Jutka néni jön-e, mondtam, hogy igen. De folytattam, hogy ebédelni már együtt fogunk és addig megetetheti a pipiket, sőt még Miklós bácsival is találkozni fog…Ő pedig aranyosan, nyugodtan mondogatta, hogy jóóóóó :)…

Végszóra megérkezett Jutka néni, és ő egyáltalán nem sírt, hanem édesen megvárta míg elindulok, sőt még mosolygott is! Nagyon büszke voltam rá és nagyon meghatódtam – mondtam is neki, hogy nagyon ügyes – egy ilyen kicsi ember, hogy lehet ennyire nagyos…

Szóval a lényeg az őszinteség, azt még az ilyen pici emberkék is a legtöbbre értékelik… És úgyis mindent megéreznek…