Alma koncert

Ez a történet még Toma 1,5 éves korára nyúlik vissza és azóta is tart. Ugyanis akárhányszor zenét hallgattunk és próbáltunk sokfélét, pl.: Halász Juditot, Kolompost, Gryllus Vilmost, mindig az Alma együtteshez lyukadtunk ki, ugyanis Toma imádta őket, főleg és természetesen az Almamánia dalukat, erre mindig táncolni kell 🙂 … Pár hete, újból sokszor elővettük a zenéjüket és persze véletlenül (amiben nem hiszek) megláttam a művházba, ahová  a bábos tornára járunk, hogy vasárnap lesz koncertjük. Jegy az sajnos már nem volt, feliratkoztunk várólistára, hátha valaki lemondja és szerencsénk lesz és lett is 🙂 …

Ugyan csak egy pótszékes jegyet kaptunk, de ez még jobb volt mint bármi, mert gondoltam könnyű eltűnni, ha esetleg Toma nem bírja a hangzavart vagy bármit és egyébként is így könnyebben tud mozgolódni, ha akar. A lényeg, hogy vasárnap 11-re ott voltunk – úgyis szörnyű szeles idő volt, legalább volt egy jó kis programunk – a többiek otthon maradtak, hiszen Máté már kinőtt ebből és ugye csak egy jegy volt…

Nem tudtam mire készüljek, mert ilyesmin még nem voltunk. Amikor beértünk és leadtuk az öltözőben a kabátainkat, Toma csak azon kesergett, hogy hol a dzsekije:), irtó aranyos volt, ahogy féltette 🙂 …

Még a kabát után vágyakozva…

Aztán bementünk a terembe, megkerestük a helyünket és lassan jött a zenekar is. Én először attól féltem, hogy a nagy tumultus, a gyerekzsivaj, a sok sírás, majd a hangos zene esetleg zavarja és haza kell mennünk. Na, ebből szerencsére egyik sem lett, sőt! Először kicsit megilletődötten hallgatta végig az első kb. 3 számot az ölemben, de amikor elkezdődött az Alma-dal, ott már nevetgélt.

Aztán később lekéreckedett rólam, először mellettem ácsorgott, majd lejjebb ment a színpad közelébe a gyerekek felé. Később már fel-le szaladgált ismeretlen gyerekekkel, csak egymással rohantak még nem együtt 🙂 , egyébként az egyik kislány meg is ölelte 🙂 .

Közben táncolt amikor kedve volt, majd egyre bátrabb lett, ugyanis egyre többször ment olyan helyre, ahol nem láttam és közel volt a kijárat. Így utána mentem, már a vége felé közeledett a koncert is. Láttam, hogy ennyi elég volt, jól érezte magát, de onnantól már unta egy picit, főleg, hogy az almabácsi (mi így hívjuk az énekest), elég sokat vicceskedett két zene között 🙂 , ami nagyobbaknál kifejezetten jó dolog, de Tomának még unalmas volt  🙂 , így kb. 10 perccel jöttünk el előbb. Ami kifejezetten jó volt, a ruhatárnál is és a parkolóban is 🙂 …

Örülök, hogy ott voltunk, jó volt látni, ahogyan örül 🙂 …