Ami mindig szalad mostanában…

…az a konyha… Pedig ez nagyon nem jellemző rám, de tulajdonképpen még tudok örülni is neki, mert ez azt jelenti, hogy sikerült leadni abból, hogy csak akkor ülünk le játszani, amikor mindent elrendeztem, befejeztem. Ez sokszor azzal járt, hogy mindenféle közös együttlét tolódott, volt, hogy el is maradt…Mostanában, ez egész máshogy van… Szombaton például csak köretet és levest főztem délelőtt – a többi előző nap készült és Apucink csinálta – amíg Apa úszni vitte Mátét, de azt is sietve, mert kimentünk Tomával a kertbe és motorozni. Mondanom sem kell, minden edény maradt úgy ahogy volt… Majd ahogy hazaértek, Máté Peti barátjával együtt mindenki ebédelt, aztán a szokásos dolgok következtek meg egy kis süti sütés, majd még tovább tornyozódott minden, mert közben uzsonna is volt ugye, meg ez, meg amaz…A lényeg, hogy azt gondoltam mennyit fogok pakolni, főleg, hogy nem én leszek a fő szám Tománál sem, hanem a fiúk, de csak odáig jutottam, hogy a konyhát sikerült rendbe tenni 🙂 … És ez mindennapos, mert, ha nem a játék, akkor a séta vagy meseolvasás vagy esetleg az esti Mátéval közös olvasás vagy nemtommi tolja arrébb a dolgokat, de legfőképp a konyhát 🙂 . De mint mondtam nem bánom, sőt még örülök is, hogy fejlődőképes vagyok 🙂 …

Egyébként pedig mindenféle listáim vannak – általában a fejemben – arról, hogy mit kell a közeljövőben kipakolni, elrendezni, szelektálni, stb. Most eljutottam odáig, hogy csak pár dolgot szeretnék rendbe tenni – ezek között szerepel a játszószoba, ami szörnyen idegesítően kupis – mert úgy érzem, hogy fél év múlva már Toma is óvodába megy, legalább addig használjuk ki amit lehet, persze Mátéval is, hiszen ő meg felsős lesz…

Arra meg inkább nem is gondolok, hogy mindaz ami szeptembertől lesz, 2,5 évvel ezelőtt még milyen távolinak tűnt…