Úgy látszik péntekenként csavargós napjaink vannak és valószínűleg lesznek is, ugyanis délben végez Máté a suliban, így ezt a délelőtti pár órát inkább bóklászással töltjük, mármint Toma és én 🙂 . Erre már készültem is, csütörtök délután rakott krumplit készítettem, így az ebéddel nem volt gondunk 🙂 .
Igazi napsütéses tavaszi, inkább április közepét idéző idő volt, vétek lett volna otthon maradni… Mivel Toma pár héttel ezelőtt nagyon vágyott a kompozásra, belőttük a fél 11-es járatot. Már ahogy jött a túlpartról felénk, az nagy örömet szerzett Tomának, felszállás után pedig minden idegszálával figyelt mindenre.
Pár perc alatt átér egyébként a komp a Molnár-szigetre, de neki az is nagy élmény volt 🙂 . Vittük természetesen a kismotort is, ami a szigeten külön öröm, hiszen sok az aszfaltos út, sőt még bicikliút is van. Ez utóbbin kezdtünk, volt nagy motorhajtás, részemről pedig egy kis futás 🙂 .
Aztán elcsaltam Tomát a közeli játszótérre, ahová sok-sok lépcsőn át lehet feljutni és ami elég jó játékokkal van felszerelve.
A legjobban a csúszda tetszett itt is, de van ott még egy hálós, forgós mászóka, aminek a tetejére be lehet kapaszkodni. Ezt sajnos kihagytuk, pedig Toma mászott volna rá, de egyrészt a tetejére még nem tudott biztonsággal feljutni, másrészt lentről én sem tudtam jól segíteni neki, akárhogy próbálkoztam is, a magasságomon sajnos nem tudok változtatni 🙂 … Hiányzott nagyon Máté, mert legutóbb amikor az őszi szünetben itt voltunk, akkor együtt másztak fől, ő segített a be- és lemászásban is.
Hamarosan irányt váltottunk, elindultunk a közeli pékségbe, mert ez emlékezetes volt Toma számára. Ahogy átértünk a szigetre, már egyből mondta, hogy kakaós tejet szeretne inni, ugyanis emlékezett rá, hogy legutóbb azt vettünk itt és nagy élvezettel itták mindketten. Ráadásul mindenféle finomságokat lehet ott még kapni, mi most a kakaón kívül kekszet és túrós kalácsot vettünk.
Aztán siettünk a komphoz, a fél 12-est elakartuk érni, hiába, mint ahogy legutóbb megállapítottam – pedig akkor kb. 2 órát voltunk itt – egy óra nagyon kevés a szigeten, ezt jó ha megjegyzem… Toma leginkább kakaót akart inni, de azzal biztattam, hogy ha átértünk ihat nyugodtan 🙂 . Elértük a kompot is, megint volt nagy öröm, főleg a fedélzeten az indulásnál 🙂 .
Sőt még amikor kiszálltunk és visszaindult a komp, még hosszasan néztünk utána… Ez ám a jármű-szerelem 🙂 …
Mivel volt még fél óránk Mátéért menni, leültünk egy farönkre és Toma végre megihatta a kakaós tejét 🙂 . Aztán beültünk az autóba és elrobogtunk az iskolához. Azt hittem, hogy elkésünk, mert délben még csak a kocsi felé igyekeztünk, de amikor megérkeztünk, kiderült, hogy akkor kezdődött az ünnepség… Előtte Tomának sikerült még esnie egy hatalmasat, ahogy beléptünk a kinti kapun, ugyanis nem számolt egy kis emelkedővel és naná, hogy szaladni akart, majd elterült a földön. Szerencsére a sok ruha megvédte, így igazából seb nem lett, csak a sírás és ijedség, na meg a fájdalom volt nagy… Amíg várakoztunk kimentünk az udvarra a fa mozdonyhoz, így a röpke 30 perc elillant amíg ott voltunk.
Toma nagyon örült Máténak, annyira, hogy nem akarta elengedni, még az osztályba is bement vele átöltözni, “segített” összepakolni és beült egy picit az ölébe is a padjában 🙂 … Ráadásul a többi gyerek is régen látta Tomát, szóval nagy sikere volt 🙂 .
Innen még mindig nem mentünk haza, mert megígértem Máténak, hogy pénteken suli után fagyizni megyünk. Nem számoltunk az elhúzódó ünnepséggel, de hát nem volt mit tenni, ráadásul tényleg remek idő volt, így mentünk a cukrászdába. Mindenki kapott fagyit, így Toma ebédje előtt ez különösen jó ötletnek tűnt 🙂 … Ráadásul egyesek mostanában mindent ögyedül akarnak csinálni, így Toma a fagyiját ögyedül fogyasztotta, csak néha kellet segíteni neki, tényleg nagyon ügyes volt.
Ezután viszont már siettünk haza, gyors ebéd után Tomának alvás, Máténak leckeírás következett. Aztán ahelyett, hogy ezután belevetettem volna magamat a házimunkába – ami már igencsak kiáltozott utánam – Toma ötletének engedve estefelé gyurmáztunk egyet. Nagyon szeret ezzel játszadozni, először giliszta családot készítettünk, ő is gyúrta, majd sodorta, ahogy tudta 🙂 , majd gyurma hold és gyurma csillagok készültek sorban egymás után.
Végül kiszaladtam a kertbe pár gallyért, előszedtem a ragasztót és Toma segítségével egy kék lapra téli fát ragasztgattunk 🙂 (főleg, hogy már inkább tavasz van, mint tél). Őt azért jobban érdekelték a ragasztó fajták 🙂 – használtunk stifteset és nyomósat is – na meg a működésük…:) Majdnem az egész lap totális ragasztó lett, de az ágak így sem tartottak valami jól, de azért csak megragadtak valahogy. Toma mindenesetre jól elmaszatolt vele és tetszett neki 🙂 .
Fa készítés közben időt szakítottunk arra is, hogy Máténak a fogalmazás háziját befejezzük, mert szombaton tudtuk, hogy sűrű nap lesz (mindig úszás van és jött hozzánk Peti barátja is) . Jól szórakoztunk rajta, felidéztük az óvodás kori lovaglásait, mivel egy kedves élményén keresztül kellet magát leírni…
Jó sűrű nap volt, de nagyon élvezetes, főleg, hogy kezdem megszokni és sikerül nem idegesíteni magamat a tornyosuló tányérok miatt a konyhában…
Kommentek