Nagyon szereti Toma a Kerekítő bábos tornát, amire két hete kezdtünk el járni. Szerdánként elég csak annyit mondanom, hogy megyünk a Manóhoz tornázni és már azonnal indulna, utána pedig még napokig kérdezgeti, hogy mikor találkozunk a Manócskával…
A tornán is remekül érzi magát, mindenbe benne van, az összes mondókázásba és az ahhoz kapcsolódó feladatokban részt vesz, imádja és beszélget a bábbal, ahányszor Judit, aki a foglalkozást tartja előveszi. A végén pedig az összes tornaeszközt, mint például az alagút, trambulin, hintaló, forgó tölcsér, egyensúlyozó eszköz végig próbálja, többször 🙂 .
De ami a legjobb, hogy itthon is igényli az éneklést, a mondókás játékokat. Azokat is szereti amiket régről ismer, most már az újakkal kiegészülve. Kedvencei a többek között a Sétálunk, sétálunk, a Pista bácsi fűrészel (ezt hanyatt fekve játsszuk, a lábát kell húzogatni-tologatni), a Hej, Gyula, Gyula, a Sima út, a Fújja szél a fákat (a végén, a Kerekítőn láttuk és ez iszonyú nevetséges volt, tölcsért formálunk a kezünkből és kiáltani kell, hogy vigyázz, dől a faaaa).
Ami most tetszett meg az a Cini, cini muzsika (édesen táncikál rá és dülöngél) a legjobb pedig a következő:
Egyedem, begyedem vaskampó,
volt egyszer egy kis Jankó.
Gondolt egyet magába,
elszaladt a világba!
Ennél ütemre kell lépegetni folyamatosan, majd a legvégén elszaladni a szoba egyik végéből a másikba, például. Szerdán délután ezt sokáig együtt játszottuk, együtt futottunk, aztán nekem már nagyon sürgős mosogathatnékom akadt 🙂 , ezért rávettem Tomát, hogy egyedül futkorásszon, én csak az aláfestő szinkronhang voltam , de ő még így is sokáig élvezte 🙂 …
Szeretem benne, hogy ilyen érdeklődő, játszós gyerek, tévét például egyáltalán nem igényel, az sem baj, ha be se kapcsoljuk. Szóval olyan jól működik, na 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: