Ez a művészi és alkotói szabadság, amikor valamiről kiderül, hogy egész mást gondoltunk róla 🙂 … Így jártunk Tománál is, amikor estefelé rajzolgatás közben rábökött a papírján egy foltra és közölte, hogy ott a gyíkocska. Meregettem a szemem rendesen, hogy hová is nézzek, de miután kiderült az egész formás kis test, közösen rajzoltunk hozzá lábakat, fejet és farkincát:
Egyébként nagyon ügyesnek tartom, hogy már nemcsak rajzolgat, firkálgat, hanem úgymond témája is van a kis művének, ami egyébként formára tényleg egész jó volt 🙂 . Rajzolgatás mellett azért délelőtt újra buszoztunk egyet, sőt héveztünk is 🙂 ! Elgyalogoltunk a végállomásig – már csak azért is mert Apucink elvitte a mi kocsinkat – majd buszra pattantunk és meg sem álltunk a Szent Imre térig. Ott pont a hév megállónál szálltunk le, amit lehet, hogy nem kellett volna, mert Toma kedvet kapott a hévezéshez is 🙂 . Én pedig beadtam a derekam, mert az utóbbi napokban ugyan volt buszos program Apucink jóvoltából, de annyira sűrű volt minden, hogy kevesebb idő jutott az ilyen gyerekségekre. Így aztán hévvel mentünk a Boráros térig, majd visszamentünk a térre, végül haza buszoztunk, ahol már Apuci várt minket a végállomáson kocsival, mert természetesen, most is kicsúsztunk a déli időből, de Tomára nézve ezt nem bántam…
A barangolósdi ezután lehet, hogy csütörtökön lesz…?
