Megszokhatatlan – jó értelemben – , hogy jön Jutka néni és Toma nagyon örül neki, nekem pedig azt mondja a saját szavaival, hogy menjek csak nyugodtan a dolgomra 🙂 … És én megyek is futócuccot venni, ami akciós volt az egyik helyen és kedvemre nézelődhetek, válogathatok, gondolkodhatok, hogy miből mit és mekkorát és senki sem sürget és nagyon jó az ilyesmi néha napján 🙂 … Jó sok időm el is ment ott és sok mindent vettem is 🙂 …
—-
Aztán átmegyek egy másik helyre és ott is válogatok, nézelődök, próbálok (!), most már Apucival kiegészülve, neki is vásárolunk és magamnak is, olyat is amit már régóta hiánycikk volt nálam… A vége már sietősre sikeredett, ezért a fizetésnél szétváltunk, én még próbáltam, Apuci előre ment Jutka nénit leváltani, én pedig elautóztam Mátéért a sulihoz fél 2-re 🙂 …
—-
Ezalatt Toma remekül elvolt, elbuszoztak a játszótérre, majd haza és még a kertben is rengeteget játszottak 🙂 .
—-
Máté örült nekem és meglepődött, hogy én mentem érte, bár kicsit elázott amíg odaértem – hiába mondtam neki, hogy menjen vissza a suliba – mert előbb végzett úgy jó 10 perccel 🙂 .
—-
Kiolvastam a könyvemet és most pedig újba kezdtem, ami szintén nagyon érdekes….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: