Ami általában a hétfő, de most már a vasárnappal kezdődött a sor, és ez Máté szemüvege elsősorban, de most én is magamra kaptam egy picit… A mai vasárnap ugyanis a tanulás jegyében telt el és ennek nem örülök túlzottan. És nem vagyok büszke sem, természetesen magamra, mert nem értem, miért nem tudom jobban összerántani az időt, hogy Máténak megszakításokkal persze, de ne egy merő tanulás legyen a napja…? Ugyan Máté önmaga felé maximalista, de miért nem oldom én ezt jobban nála és legfőképpen arra nem vagyok büszke, hogy nem dicsértem eleget a fiamat, a kitartó tanulása, munkája miatt! Sőt, még ingerültebb is voltam a kelleténél párszor, sürgettem, noszogattam, holott inkább lazítanom kellett volna őt… Együtt tanultam vele már estefelé, mert kérte, hogy segítsek, de ez is olyan feszült hangulatban telt, pedig hányszor megfogadtam, hogy így nem csinálom sosem, de igaza van az okosoknak, ha az ember a saját gyerekével tanul, az nem biztos, hogy jó a feleknek… Mint ahogy kb. 300 angol szó sem kedvez a hangulatnak, főleg egy 10 éves gyereknél, na meg az anyjánál sem… Pedig még be is osztottuk, napokra lebontva a tanulnivalót… Tényleg ez a gyerekkornak nevezett valami, már nagyon nem fedi az elnevezést…
Az sem kedvezett a hangulatunknak, amikor nekiálltunk megcsinálni a pénteki rajzóráról hazahozott húsvéti koszorút, amit vágni, színezni és ragasztani kellett, mert nem fejezték be technika órán. Ez már azért egy fokkal jobb volt, az egészben pedig az volt a legjobb, hogy együtt csináltuk 🙂 , persze csak titkosan de úgysem lett volna kész Máté egyedül még éjfélre sem… 🙂 Közben Toma is segíteni akart, hogy ő is kiélje alkotói és kreatív vágyait, rajzoltam neki egy nagy tojást 🙂 . Mivel nálunk is ragasztó volt és ő is szeretett volna ügyködni vele, elővettük az itthoni stifteset azzal kenegette a lapot 🙂 , ami színes papír pedig lehullott, együtt kis darabokra tépkedtük, majd belenyomkodtuk a ragasztós tojásba. Ezzel ügyesen elvolt egyedül egy darabig, félig el is készült a mozaik-tojás (a többit majd befejezzük) és mi is megcsináltuk Mátéval a húsvéti koszorút, ami nekem inkább ajtódíszre hasonlít 🙂 , de mindenesetre szép lett 🙂 . Azt próbálom elfelejteni, hogy mikor mentünk aludni…
Közös mű
Mozaik-tojás
Kommentek