Olyan jó dolgom van, hogy Húsvétra kaptam egy biciklit az én drága Apucimtól 🙂 . Nagyon örülök neki, ugyanis az előző nagyon kényelmetlen volt, nem is nekem vettük, ajándékként került hozzánk és jobb híján így az enyém lett. Ez a mostani viszont szuper jó! Legfőképp kényelmes, szép is és még kis kosárka is virít az elején 🙂 … Azért van most aktualitása, mert az ünnepek után szerdán lett összeszerelve és persze, hogy ki kellett próbálni 🙂 !
Máténak a szünet utáni első napja értekezlet miatt rövid volt, 11-kor végzett. Apa ment érte, mert mi Tomával még a bábos Manó-tornára indultunk. Előtte olyan jó időben voltunk, hogy az ebédrevaló zöldbabfőzelék főzésen túl is volt még bő fél óránk a torna előtt, amit ki is használtunk a Duna-parton, legfőképp pitypang szedéssel és fújással 🙂 .
Aztán mentünk Toma szavajárása szerint a Manóhoz tornára, ahol végre készítettem pár fotót is, a továbbra sem lanyhuló lelkesedés miatt:
A délutáni alvás után aztán mindenki felpattant a bringájára, Toma pedig a frissen vásárolt gyerekülésébe és tekertünk egy jót.
Indulás bukósisakban 🙂
A fotózástól elnyűtten 🙂
A háttérben az új biciklim 🙂
Végigmentünk a Duna-parton, megálltunk volna a kedvenc cukrászdánknál is, ha vittünk volna pénzt magunkkal 🙂 . Így viszont csak fordultunk és jöttünk vissza, én már lemaradva, mert Máté rohanva tekert, Apucit pedig a legkisebbünk motiválta a gyorsasági versenyben, gyorsabban, gyorsabban felkiáltásokkal…! Szokatlan és jó volt egy szimpla hétköznap délután, ez is a tavasz egyik ajándéka volt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: