Így van ez, hogy sajnos nem lehet mindent mindig együtt csinálni családilag, de persze ez külön igaz a gyerekekre is, főleg 8 év korkülönbséggel 🙂 . Azért nem panaszkodhatunk, tulajdonképpen eddig többségben van az, amit még így is élveznek a fiúk együttesen, ilyen például a strand, játszóház, mindenféle kirándulós programok, és Toma azt is nagyon élvezi, ha Mátéhoz jönnek a barátai lehet, hogy Máté ezt kevéssé 🙂 , és még sorolhatnám. Minden esetre azért az egyértelmű, hogy a horgászat nem egy közel 3 évesnek kitalált türelemjáték és a buszozás sem éppen a 10 éves szórakozása 🙂 .
Így az idei május 1-je különböző egyéni programokkal telt el, azt hiszem mindenki nagy megelégedésére. Máté a Zapuval reggel 7 körül elvonult a közeli és nagyon kedvenc Katalin-tóra horgászni. Napok óta készültek rá, néztük az időjárás jelentést is, hogy mikor a legalkalmasabb. Előző este pakoltak, reggel Apuci még szendvicseket is készített… Mi pedig Tomával benne jártunk már a délelőttben amikor elindultunk buszozni. Pedig mindenféle egyéb lehetőséget felajánlottam a kis drágámnak, például, hogy mehetnénk busszal a játszótérre, vagy busszal a komphoz és átmehetnénk a Molnár-szigetre, ahol úgyis mindenféle majálisok voltak, de Toma csak ragaszkodott a buszozás teljes időben kiélvezendő gyönyöréhez 🙂 .
Elég későn indultunk, mert előtte még főztem is egy picit, meg pakolásztam is meg mindenféle, a lényeg, hogy 11 is volt már, amire elindultunk. Sikerült teljesen lekésni a buszt, ez már a Duna-parton gyaloglásnál kiderült, amikor hallottam, hogy a járművünk elhúz. Ez azért volt elég kellemetlen, mert ünnepnap révén, biztosra vettem, hogy a 71-es fél óránként jár. Ezért aztán lassítottunk és az öbölnél szemrevételeztük a békák hadát, amik iszonyú hangos kutykuruttyolásban voltak, harsogott tőlük a víz, ugrálgattak mindenhová kettesével, így Toma is megcsodálhatta őket 🙂 .
Aztán megállóhoz érve sejtésem beigazolódott, 30 perc múlva jött volna a következő busz, így a ligetes részen elkezdünk sétálni a 148-as megállójához. Toma teljesen zsongásban volt, kérdezgette, hogy ugye a buszhoz megyünk és ugye játszóterezés most nem lesz, csak buszozás 🙂 . Megnyugtattam, hogy ez a mai az ő programja és azért a fák között ahogy sétáltunk felfedezett pár bodobácsot is nagy örömére, amiket azért szemügyre vett 🙂 .
Végre eljutottunk a másik megállóba is, jött a busz és Toma teljes örömben felszállt, elzötykölődtünk a Szent Imre térig, ahol amikor leszálltunk, még legalább 4-5 buszt meg kellett csodálnunk, ahogy megáll és továbbmegy 🙂 . Mivel a téren van egy nagyobb játszótér is, gondoltam kipróbáljuk és csodák csodájára, ahogy Toma meglátta a csúszdát, egyből lelkesen jött velem kipróbálni 🙂 . Mivel addig rá sem néztem az órára, nagy meglepetés volt, amikor kinyitottuk az elkerített játszótér ajtaját és teljes hangerővel felhangzott a déli harangszó, az előttünk lévő templomból 🙂 .
Toma megbűvölten hallgatta és ismételgette a Giling-galangot.
Imádja ezt a mondókát, ha a tévében elcsípjük a harangozást, rögtön mondja, jobbra-balra billeg rá, sőt mostanában nekem is végig kell hallgatnom és játszanom azt az 1 percet 🙂 .
Ezután csúszdamászás jött több módon: láncon lógó imbolygó lépcsőkön, kis létrákon több részletben és ezeket váltogatva 🙂 …
Egy kicsit strapás volt nekem is, mert azért mindenhol ott kellett lenni vele, de mindent “ögyedül” akart csinálni. A csúszda ráadásul elég magasan volt, ami önmagában még nem baj, de érdekesen oldalazva érkezett le róla mindig. Biztonsági szempontból és az újabb késés elkerülése érdekében jobbnak láttam tovább tessékelni Tomát, így gyorsan elsiettünk a buszhoz…
Hazafelé látszott már, hogy ő is elég fáradt, de még előttünk volt sok minden…
Amikor leszálltunk próbáltunk gyorsított tempóban hazaérni több-kevesebb sikerrel. Alvás előtt még sikerült megebédelni is 🙂 …
Közben folyamatosan jöttek.mentek a hívások Máté, a Zapu és köztem, értesültem folyamatosan (első kézből) Máté halfogásairól A végeredménye elég jó lett: 9 kárász és 3 amur amiből az egyik fotózhatatlan lett, mert a vízbe vetette magát a fényképezés elől Apucink is sokfélét fogott, több pontyot is, kárászt, amurt.
Mégis az volt a legjobb, hogy Máté remekül érezte magát és végre jó sokat pecázhatott…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: