Családmorzsák

Ovis beiratkozás

Megtörtént ez is, túl vagyunk rajta, így Toma szeptembertől már hivatalosan is óvodás lesz 🙂 . Nem akarok, ezért nem is fogok közhelyeket puffogtatni, ilyenekre gondolok, hogy: “még csak most született”, “nahát, hogy repül az idő”, stb., pedig ezek járnak a fejemben 🙂 . Az óvoda, az óvó- és dadus nénik ugyanazok – egy kivétellel – mint Máténál, tehát ismerős, szinte családias volt a fogadtatásunk, ami nekem is jól esett…

Minden ugyanaz és mégis minden más… A legfontosabb változás persze a Máté szerepét átvevő Toma, tehát egy másik gyerek, egy másik helyzet… Így leírva ez kicsit érthetetlen lehet, belátom 🙂 . De óhatatlanul felrémlik előttem a 8 évvel ezelőtti időszak, a beiratkozás, az első napok-hetek, majd hirtelen ugrással a nagyobb óvodáskor a barátokkal, azok szüleivel, de a legfontosabb és nagyon hiányzó Benivel és Idával… A környék sem sokat változott, csak a nekünk legfontosabb szűnt meg: Magdika péksége-fagyizója, akivel nagyon jóba lettünk és ahová olyan sok szép emlék fűz Mátéval, az ő barátaival és az én legjobb barátnőmmel…

Biztos mindez elillan majd egy csapásra, ha oviba járunk, mert más lesz majd fontos, de ezekre a gondolatokra nem számítottam… Toma jól vette az akadályt elsőre, de persze ez még nem jelent semmit 🙂 . A kapuban összefutottunk a vezető óvó nénivel, de először még a 4-es csoportba mentünk ismerkedésre ami üresen állt, mert mindenki az udvaron volt 🙂 . Azért bementünk, én főleg Toma után és elsőre nagyon meghatódtam már ott… Ugyanis a Zapunk által bekereteztetett, hatalmas fotó fogadott az előtérben, amelyen Máté és a csoport az első év végén összeölelkezve mosolyog… Felemeltem és megmutattam Tomának a tesóját, aki nagyon boldog lett ettől 🙂 , majd fellelkesedve bevonult a meglepően szépen felújított fürdőbe, ott felfedezte a fogkeféket, köztük a sajátjával megegyezőt, megbeszéltük a poharakon lévő jeleket, megmutattam neki a teherautósat, ami az övé lesz, és amit egy kis időbeli átfedéssel szintén Mátétól örököl…

Az ovinál, már hazafelé

Az ovinál, már hazafelé

Ovinál

Aztán elintéztük P. nénivel a papírmunkát, Toma az elején érdekes volt, mintha megérezte volna mi vár rá majd pár hónap múlva, mert félig pityeregve csak ennyit kérdezett: – Anya elmegy…? Az ölembe vettem és megnyugtattam, hogy vele maradok 🙂 , egy ideig együtt töltöttük ki a papírokat, majd elindult a szobában, aztán cseverészett is, elmondta a családtagok nevét és azt is, hogy Máté iskolában van… Dolgunk végeztével összeismerkedett egy dadus nénivel, akivel jól eltársalgott 🙂 . Ezután visszamentünk a csoportszobába, ahol Mariann nénivel beszélgettünk, közben bejöttek a gyerekek is Julcsival az udvarról. Mindenkivel jól elvolt a pindurkám, megdicsérték, sőt Mariannal elücsörgött a gyerekek között a szekrényeknél.

Már nagyon délidő volt, így elköszöntünk mindenkitől és átmentünk a közeli játszótérre, mivel az oviban a kinti játékokról lecsúszott a drágám. Volt nagy öröm és boldogság, főleg a csúszdák miatt, amit saját és babaméretben is kipróbált, meg rugós motorozott és autózott, főzött és majdnem hisztibe torkollott, hogy hazaindultunk.

Játsz ovinál

Játszó ovinál

Bár előtte még látogatásunkat tettük a pékségben, ahol mindenféle finomsággal feltankoltunk és már a fánk perecet majszolva autóztunk hazafelé 🙂 .

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!