Amit talán most először, nem tudtam úgy igazán átérezni… Ennek azonban nyomós oka volt Toma személyében, akit vittem magammal, mert senki sem tudott vigyázni rá, még Apucinak is fontos megbeszélni valója akadt… De az egész nap egy jövés-menés volt, nem alvással Toma részéről, amit én sem erőltettem most, mert tudtam, hogy ha nem alussza ki magát és nyűgösen ébred, még a műsorra való megérkezésünk is veszélyben forog 🙂 .
Az előzmények is fárasztóak voltak neki, hiszen reggel egy gyors főzés után mentünk az imádott manó-tornára, ahol jó rendesen kimozogta magát, sőt, most még az átlagosnál is többet ugarbugrált 🙂 . Aztán rohantunk haza ebédelni, de közben hazaért a Zapu is egy tárgyalásról – neki is sűrű napja volt 🙂 – ő is ebédelt, aztán ment tovább a másik dolgára. Ez így elég is volt ahhoz, hogy Toma viszont csak nagy nehezen egyen, annyira fellelkesült az édes jó szülője villámlátogatásától 🙂 . Azért valahogy mégis lecsúszott minden, de már elszaladt az idő, csak egy rövid fehér ing vasalással végeztem – ami délutánra kellett – és már indultunk is Mátéért a sulihoz.
Mivel volt még egy kis időnk, elmentünk inkább fagyizni, mert így elkerültük a nyafogós szünetkitöltőket legkisebbünk részéről, amikor haza mentünk, akkor pedig már készülődnünk kellett. Az iskolába érve Tomán már látszódott, hogy eléggé álmos. Mit ne mondjak, kockázatos volt ez a non-stop üzemmód, de szerencsére megúsztuk valahogy a nyafizást, ez viszont aktív lefoglalást jelentett az egész műsor alatt a részemről, úgy mint figyelemelterelés, hogy éppen nézd milyen érdekes, most valamelyik ismerős barát-haver vagy éppen maga Máté következik 🙂 , vagy csokika evés sutyiban a szék alatt tördelve, vagy a telefonom fotóinak a nézegetése és egyebek… Azért fellélegeztem, amikor Máté az ajándék virágot adta át a végén… Végszóra, az ajándékozásra a Zapu is megérkezett 🙂 .
Máté viszont remek volt, nagyon szeretem benne ezt a nyugodtságot, ahogy ezeket a helyzeteket kezeli. Mindig azt hittem, hogy izgulósabb lesz de nem, ha kérdezem, hogy nem fél-e picit, akkor szinte mindig ugyanazt válaszolja: ugyan dehogy 🙂 , és tényleg nem fél 🙂 … Mindig vannak akik elrontják a szövegüket vagy ami még rosszabb belesülnek. Most az egyik barátjával történt ez, annyira sajnáltam és segítettem volna neki… Hát megtette a segítséget helyettem Máté, ugyanis pont egymás mellett álltak, a szöveg ugyan nem jutott eszébe szegénynek, de folytatni tudta a műsort, megnyugodott pár perc elteltével, mert az én nagy fiam végig valamit sustorgott neki, később itthon mondta is, hogy próbálta megnyugtatni és vigasztalni… Mindezt úgy, hogy közben remekül elmondta az összes szövegét, közben rám nézett amikor szerepelt, szóval több fronton is helyt állt 🙂 … Jó volt ezt látni, büszke voltam és vagyok rá…
Műsor után még elmentünk a Mekibe is, mert Máténak megígértem, hogy ha végzünk az angol biflázással azt megünnepeljük – ráadásul 5-ös (!) lett a dolgozata, megint a legjobb háromban volt benne – csak éppen tegnap nem jutott rá idő a tanulnivalók miatt, így most bepótoltuk… Itthon viszont rekord idő alatt fürdött és vacsorázott Toma és pillanatok alatt elaludt. Fénykép sajnos most sem készült, pedig most akartam csinálni, csak nem tudtam kivitelezni 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: