Gyűjtögetem…

…az elültetendő palántákat a kertben, csak a megvalósítás csúszik rendszeresen… Hol a szakadó eső miatt, hol azért, mert valami iskolás, hivatalos vagy egyéb itthoni ügy van. Délelőtt próbáltam nagyon összeszedett lenni, már 10 körül kész volt az ebéd (sült csirke párolt rizzsel), mert péntekenként Máté is mindig itthon ebédel és ráadásul korán, 12 körül végez. Így volt időnk megint piacozni Tomával és Apával, így gyarapodtunk a zöldségeken és gyümölcsökön kívül a várva várt 100 cm-es ültetőládákkal (tulajdonképpen ezért mentünk), 3 cukkini és 1 paprika palántával na meg két nyári sapkával Tomának 🙂 ez utóbbiak olyan meglátni és megszeretni dolgok voltak, de nagyon cukik. Beindult Tománál is az ilyenkor aktuális minden 100 Ft-tal működő, jelen esetben autóban és helikopterben való utazgatás, amelyek dudálnak, le-föl emelkednek, szirénáznak, Toma pedig annyira aranyos bennük, fülig ér a szája, tekeri a kormányt, szóval nagyon élvezi őket. Én pedig nem tudok ellenállni neki, sejtem, hogy Apucink sem, mert nem számoltam, de sejtésem szerint elég sok pénzt beléjük dobáltunk ma 🙂 …

Mi balgák, gondoltuk, hogy ezután felvesszük Mátét a sulinál és gyorsan elszaladunk még valami hiperszuperbe vásárolni (amit már tegnap óta halogatunk, pedig már nagyon sok minden fogyóban van 🙂 ), max. 1 óra alatt végzünk, de már ott borult a dolog, hogy mindannyian bementünk a suliba. Az osztály kint volt az udvaron, volt nagy öröm: a gyerekeink egymásnak, az osztály pedig Tomának örült, szinte testületileg :)… Nem véletlen, mert szinte 3 hetes korától jött velem a kis másodikunk amikor Mátéért kellett menni a suliba, így szinte mindennapos vendég, tiszteletbeli osztálytárs lett 🙂 (tényleg volt egy ilyen felvetés 🙂 ). Mostanában pedig alig látják, így kézről kézre járt, egymásnak adták, szaladtak vele, felkapdosták, fociztak, kosaraztak (!), peonzáztak (!) vele amit ő inkább kislabdahajításra használt, ő pedig élvezte, nagyokat nevetett, néha hozzám szaladt és elmondta, hogy most megy focizni vagy kosarazni vagy éppen ami aktuális volt 🙂 … Szegény Máté alig jutott Tomához, de azért igyekezett mindig ott lenni körülötte, meg persze ő is jól eltöltötte az időt. Mi addig végre kibeszélgettük magunkat Erikával, már csak azért is, mert ki tudja mikor lesz még erre ilyen alkalom, hiszen most év végén búcsúzunk tőle és megyünk a felsőbe… Szóval majdnem háromnegyed egy volt amire eljöttünk az iskolából, így mivel szemmel látható volt a rohangászás eredménye Tomán és már mindenki éhes volt, hazajöttünk ebédelni és Tomát lefektetni. Vásárolni pedig délután fogunk, vagy nem…