Kertészkedős

Behoztam valamennyit abból a lemaradásból, ami az ültetésnél tornyosul előttem 🙂 . Azért azt nem mondhatnám, hogy szárnyalok, lassan, de biztosan haladok 🙂 . Ma elültettem egy láda uborkát, egy láda futóbabot és egy láda, vagyis 3 koktélparadicsom palántát. Itt pedig kényszer szünetet kellett tartanom, mert elfogyott a palántaföldem 🙂 . A láda, az egyébként balkonláda, idén egyszerűsítek, minden dézsába vagy ládába kerül, mert tavaly a talaj minősége szerintem nem volt a legjobb – mindenből volt termés, de nem nagy mennyiség – kevés a helyünk is és nem utolsó sorban nem kell annyit gazolni sem…

Addig Toma a Duna-parton biciklizett egyet Apuci kíséretében, Máté pedig bent pihente ki a szombati iskola fáradalmait 🙂 . Azért volt segítségem is, amikor visszaért a kicsi fiam, segíteni akart ültetni, túrta és “kapálta” a földet, bár ahol éppen dolgozott, oda most nem került semmi, de ő nagyon lelkes volt 🙂 …

Aztán Apának is besegített a csali készítésbe, gyúrt és szitált, mert a fiú szakasz másik fele, este kiült pecázni a partra pár órát.

Megritkítottam egy picit az ezüstfenyőnket is a hajtásaitól, mert fenyőszirupot szeretnék készíteni. Köhögésre és torokfájásra is remek természetes szer, egyszer már volt szerencsénk kipróbálni, mert Kati hozott nekünk a saját főzetéből és tényleg egész hatásos volt. Már évek óta tervezem, hogy csinálok, de eddig még sosem sikerült nekiállni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, este felfőztem, éjszaka állnia kell, holnap pedig leszűrni és cukorral főzni egy picit.

Azért estére sikerült még három rég nem látott hisztit produkálnia Tomának. Az első az után tört ki, hogy Máté a kertben focizott és szaladgált vele egy ideig, de később elindult a Zapuhoz, aki előre ment a horgászfelszerelésekkel. Toma nagyon kiborult, hogy ő nem mehet velük és utánuk, úgy kellett bevinni a lakásba. A következő akkor tört ki, amikor a kádból kivettem, mert hiányolta és később követelte Apucit, mert mindig ő vele jön ki onnan fürdésnél és nem volt meggyőző az az érvelésem, hogy Apa nincs itthon… Az utolsó akkor kezdődött, amikor fel akartunk menni aludni, ugyanis se egyedül, se velem nem akart az emeletre menni… Azért jó volt amikor csend lett…