Tulajdonképpen az egész szombat a pecázás körül forgott, ami félig-meddig be is volt tervezve. Ugyanis minden évben megrendezi a helyi horgászegyesület az éves versenyét, így már hetek óta tudtuk ezt az időpontot. Apa és Máté nagyon rákészültek a dologra, de mint utóbb kiderült nem kellett volna… Az új versenyhelyszín, ahová menniük kellett, finoman szólva nem bővelkedett a halakban… Máté aki mindig szerencsés csak két icipici halat fogott, de a többiek sem jártak nagy sikerrel. Mi Tomával csak a zárásra értünk oda – 8-11-ig tartott a verseny – mert fontos ebédkészítéssel voltunk elfoglalva 🙂 (spagetti carbonara készült gyümölcslevessel).
A rég nem látott tesó 🙂
Így az eredményhirdetésen már ott voltunk, ahol meghallgathattuk, hogy a különböző kategóriák nyertesei mennyit fogtak. Én Máté miatt csak a gyerek kategóriából jegyeztem meg egy adatot, sokat elárul, hogy dobogós helyen 340 grammal (!) lehetett helyezést elérni és a többiek is ilyen számokat hoztak 🙂 …
Mivel ez a verseny nem hagyott maradandó élményeket, a Zapu kitalálta, hogy menjünk el mindannyian a közeli Katalin-tóra horgászni, mivel össze voltak pakolva és maradt etetőanyaguk is. Így aztán kis kitérővel – én a fiúkkal hazaszaladtam ennivalóért mindenkinek – arra vettük az irányt, már csak azért is, mert Toma végig azzal volt elfoglalva, hogy ő horgászni akar 🙂 !
Ezt be is tartotta, ugyanis kapott egy nagy pecabotot, amit bedobtak neki, tekergethette az orsóját,
mindig ott volt, ahol éppen esemény történt,
és közben kekszet evett 🙂 …
Mindezt csak azzal szakítottuk meg, ha kedve támadt a közeli félszigetre átmenni, ahol főleg kavicsokat dobált és rohangászott rengeteget 🙂 … Itt tényleg nagyon jó el lehetett lenni, a nap is kellemesen sütött és le tudtunk ülni a part szélére is.
Fogtak halakat is, ezeket Toma mindig alaposan megnézte:
Máténak két fogása is volt (Apucinak is, csak azt nem fotóztuk)…
Aztán 4-5- között hazajöttünk, de mivel Toma már sorozatban harmadjára nem aludt délben, enyhén szólva nyűgös volt, nem akart bejönni a házba, nem akart fürdeni, vetkőzni, vacsorázni, szóval minden ellen tiltakozott. Sajnáltam a kis drágát, látszott rajta, hogy nagyon álmos. Nem volt ezzel egyedül, Máté a nappali kanapéján szundított el ( a kései fekvés és a koránkelés miatt), szóval estére kidőlt mindenki 🙂 . Összességében azért nagyon jó kis nap volt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: