Ez tombol Tománál, a dolgok pedig ismétlik önmagukat, néha olyan, mintha 7-8 évet visszamentem volna az időben, amikor Máté volt ugyanennyi idős. Már akkor is óriási szám volt a kukásautó, csak azért nem lógtunk rendszeresen az ablakban amikor megérkeztek, mert akkor még nem jöttek be az utcánkba (a Duna-parti, pár házas utcák miatt). Viszont azóta nagyot fordult a világ, hozzánk is betolatnak, így hétfőnként ha éppen nem kint vadászunk rájuk, akkor az ablakból szemléljük a nap fénypontját 🙂 , vagyis őket…
Ma viszont, a napsütésben biciklistől csodálhatta Toma a megunhatatlan kukásautót, amikor tolat, villog a forgója a tetején, ahogy beöntik a bácsik a kukákat a hátuljába, még az automatikus szemétforgatót (vagy mit 🙂 ) is bekapcsolták a kedvéért 🙂 , sőt, még dudáltak is az ő tiszteletére, amikor elköszöntek 🙂 …
Aztán mivel ez még nem volt elég, elbiciklezett mellettem Toma a pár száz méterre lévő 71-es végállomására, ahol jó negyed órát várhattunk a buszra. A sofőr már ismer minket, azt is tudta, hogy nem mindig utazunk, van amikor csak nézelődünk. Közben jól elbeszélgettünk, megtudtam sok fontos infót a strandszezoni járatokról… 🙂
A búcsú pillanatai…
Határozott előnyei is vannak ennek a létformának, először is a kukásoktól kezdve a buszsofőrökig mindenkivel jóban vagyunk, kész kapcsolatépítés egy séta 🙂 . Másodszor a levegőzés egészségre gyakorolt hatása nálunk az eget verdesi, mert minimum 2 óra egy ilyen kis kiruccanás 🙂 … Azért, hogy a negatívumokról se felejtkezzünk el, amióta tavaszias az idő, csak úgy gyűlnek az elvégzendő feladataim, úgy mint játszó szoba takarítás (csak félig jutottam), ruhaszortírozás, szekrény pakolás és egyebek. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy délutánra a konyhát inkább elkerültem mint, hogy szembesüljek a káosz látványával 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: