…bővelkedett a délelőtt. Először is kezdődött azzal, hogy Apucinak klímaszerelőhöz kellett vinnie a kocsiját, gondolta megvárja amíg kész lesz, de mivel a tartályt cserélni kell, az Alfa ott maradt. Így, mi lettünk a fuvarosai Toma legnagyobb örömére és persze, hogy a buszvégállomáson találkoztunk. Közben a Zapu kitalálta, hogy ha már így alakult, hazajönnek Tomával busszal, én pedig azt találtam, ki, hogy akkor abban a fél órában – mert nem volt kulcsuk és ez csak utólag derült ki – elmegyek cipőt nézni. Lehet, hogy a szoros határidő motivált, de belefértem az időbe úgy, hogy odamentem, kiválasztottam, próbáltam és megvettem, ráadásul kettőt, az egyiket féláron … 🙂 ! És ha már így alakult 🙂 , a vásárlás előtt megrendeltem az ebédünket a szeretett csárdánkból :), mert pont az ebédfőzési idő ment el és délután nagy programunk van, de erről majd később… Közben a fiúk megérkeztek a mi végállomásunkra, ahol Toma lubickolt a boldogságban, mert beülhetett a vezetőülésbe és még az ajtókat is nyithatta-csukhatta az ülésből a gombokkal 🙂 , nagyon édes volt, amikor megérkeztem ezzel fogadott 🙂 . Kétségtelenül Toma járt ma a legjobban, mert amíg vártunk, hogy összekészítsék az ebédünket, addig csúszdázhatott párat a csárda kertjében is 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: