Na, ez a séta nem tartozott az átlagosak közé, több szempontból sem. Egyrészt mert kis csibéket, főleg 2 heteseket, nem lát minden nap az ember lánya és annak a fia 🙂 , másrészt arra ami később történt, nemigen számítottunk… 🙂 Egyik délelőtti sétánkon (pár napja, amikor még sapka kellett 🙂 ) beugrottunk Jutka nénihez – ő szokott Tomára, korábban Mátéra is vigyázni időnként és itt lakik a közelben – mert Toma nagyon szereti megetetni a pippiket (ő hívja így őket 🙂 ), ráadásul tudtuk, hogy nemrég születtek kis csibék.
Pont jókor érkeztünk, mert Jutka néni éppen “levegőzni” hozta fel őket a pincéből egy nagy vödörben 🙂 , hóna alá csapva pedig a tyúkanyó lapult, irtó mókás volt 🙂 … Kiengedte a kis toll labdákat a fűre, Toma eléjük kucorodott és nagy érdeklődéssel figyelte az apróságokat.
Persze a kicsik mindenfelé követték anyukájukat, aki előszeretettel ment a veteményes közé zöldeket csipegetni, úgyhogy együttesen terelgettük a csapatot egy másik irányba.
Végül a drótkerítés szélénél kötöttek ki, de arra mint láttam Jutka néni sem készült, hogy a kis pindurkák egy szempillantás alatt átbújnak az itt-ott meglazult drótháló alján, nem kis riadalmat okozva ezzel pótmamájuknak 🙂 … A szomszédban ugyanis kutya van, aki biztos nem utasított volna el egy kis ingyen kosztot… A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy a kertben munkások dolgoztak, így ők adogatták vissza egyesével az elkószált kis csibéket 🙂 . Burleszkbe illő jelenet lehetett, ahogy meglett emberek kapdostak a csibék után fél szemmel a kutyát lesve, Jutka néni magához ölelve szorongatta a megmenekített példányokat, én közben rohantam valami vödröt szerezni, Toma pedig megkövülten, és enyhe félmosollyal az arcocskáján szemlélte az eseményeket 🙂 .
A jóból is megárt a sok alapon Jutka néni felfüggesztette a sétát, a 11 kis renitens pedig visszakerült a fészekaljba, ahol Toma próbálta jobb belátásra bírni őket 🙂 …
