Nagy rendrakás zajlik éppen, mert egy ideje kitört rajtam valami szortírozási, pakolási és takarítási láz, ami kertrendezéssel párosul 🙂 . Mondjuk az előző mondatomat feltételes módba kell tenni inkább, mert egyelőre csak torlódnak a dolgok előttem, mivel semminek nem érek a végére vagy még bele sem kezdtem, mindez legfőképp egy örökmozgó, nevetős, hisztizős, teljes figyelmet követelő, imádnivaló majdnem háromévesnek köszönhető, akin pedig az egész napos szabadban tartózkodási láz tört ki 🙂 … Hát, kérem szépen, nem könnyű így összehozni az igényeket 🙂 …
Kedden délelőtt elmentünk a szokásos buszos körutunkra, mert egyrészt Toma legszívesebben valami buszra költözne, egy nap rengetegszer elhangzik tőle, hogy menjünk buszozni vagy nézni őket és az is igaz, hogy úgy szeretem látni ahogy örül egy ilyen kiruccanásnak 🙂 . Másrészt reméltem, hogy így délután könnyebb lesz rendezkedni, de nem lett igazam, mert akkor pedig a kertbe kellett menni, egyébként ilyenkor igyekszem ültetgetni, már ha sikerül 🙂 … De most a fiúk bevállalták helyettem az animátor szerepét, így én az időt ruhaválogatással töltöttem.
A nem téli, de már a melegbe nem való és nyári ruhák cseréltek volna helyet egymással, de csak Tomáig jutottam és kiteregettem pár adag mosást. A játszó szoba pár hete várja csak, hogy folytassam a megtisztítását, arról nem is beszélve, hogy a konyhaszekrényeket és fiókokat, a fentebb emlegetett, kis termetű garázda ámokfutásaiból kellene kipucolni… 🙂 Általában elkezdek valamit, de annyira lassan haladok, hogy jön valami aktuálisabb dolog, most például az ültetés és a ruhák, aztán előáll az a helyzet, hogy több dolgot kell egymás mellett csinálni, de persze az az idő java része mindig a szintentartással megy el. Azért sokszor bosszankodom magamon ezek miatt a dolgok miatt, hogy valahogy kicsúsznak a kezemből az események, pedig még három gyerekem sincs…
Annyira azért már rájöttem, hogy ha egyébként sincs időm, nem kéne talán süteményeket sütni, rendezkedni több fronton, kertrendezésbe fogni, bodzát elrakni, nagy fiúval tanulni és együtt olvasni, a kicsivel játszani és mesélni, buszos körutakra menni, ráadásul mindezt majdnem egyszerre :)… De gyanítom, hogy folyt. köv. 🙂
Kommentek