Én a kert egyik végében ültetek, Máté a másik végében rugdossa a focilabdáját, közöttünk Toma rohangál le-föl. A családfőnk egyszer csak kijön közénk, egy ideig szótlanul nézi az eseményeket, majd megkérdezi a legkisebbet:
– Toma, te hova szaladsz…? Mire ő, futás közben:
– Nem tudooooooom… 🙂