A kullancs csipesz használatáról…

…sok jót nem tudok írni, maradjunk annyiban, hogy ő és a Zapu, és én sem kötöttünk egyelőre maradandó barátságot vele. A tegnapi nap szenzációja az volt, hogy kullancsot találtam magamban, minden bizonnyal a kertünkben szedtem össze… A nem kívánt vendégen túl, annak azért nagyon örültem, hogy nem valamelyik gyermekünket pécézte ki magának (gyorsan átvizsgáltam őket persze). Bár ők ketten be vannak oltva a rondaság által terjesztett agyhártyagyulladás ellen, de mint tudjuk – és azóta még amiket olvastam 🙂 – mindenféle dolgokat lehet kapni ezektől a vérszívóktól, szóval jobb a békesség…

Természetesen nem volt itthon csipeszünk, már ezer éve tervebe vettem, hogy veszek egyet, de hát nem tettem, mondjuk eddig szerencsére használni se nagyon kellett, Máté lehetett ennyi idős mint most Toma, akkor volt benne, de azt Apucink megoldotta kézi technikával, vagyis kitekergette belőle. De most gondoltuk, szakszerűek leszünk, használjunk csipeszt. Egyébként a diagnózisban Máté segített 🙂 – aki nem is tudom, látott-e már ilyen vérszívót – mert én csak tükörből nézhettem, ugyanis a combom hátsó felén volt…

Szóval jött Apucink, hozott csipeszt is 🙂 , és már ott kezdődött, hogy megfogni sem nagyon tudta vele, aztán nagy nehezen valahogy kiszedte, de a feje leszakadt, amit végül a kezével (!) operált ki a bőrömből… Hát nem tudom, ennek fényében nem biztos, hogy a gyerekeknél, vagy bárkinél használni merném ezt a remek eszközt… Azért arra kíváncsi lennék, hogy ti, akik olvastok, mivel szoktátok ezeket az élősködőket kivenni? A vérszívómat illetően pedig bízom benne, hogy rendes volt – béke poraira – és több galibát nem csinál nálam 🙂 …