Családmorzsák

A Zapunak új a telefonja, csengőhangot próbált letölteni rá, de sehogy sem sikerült. Máté éppen arra járt, szemrevételezte a problémát és pár gombnyomással elintézte a dolgot 🙂 … Az Apu teljesen elképedve, hitetlenkedve, ámde örömittasan újságolta nekem, hogy nagyobb gyermekünk sitty-sutty megoldotta azt, amivel ő már jó ideje szöszölt 🙂 … Aztán vérszemet kapott 🙂… Tovább »

…hármasban jöttünk, Toma, Kati és én a fodrászatból, ahol csak a legkisebb haja maradt a helyén 🙂 . Kati, éppen azt vázolta, hogy hol rakjam ki, ahonnan megy a dolgára, amikor Toma megkérdezte, hogy vele mehet-e 🙂 … ? Kati nyilván azonnal rávágta, hogy persze, amire Toma hozzám fordult és búcsúzkodni kezdett: – Szia Anya,… Tovább »

Ez tombol Tománál, a dolgok pedig ismétlik önmagukat, néha olyan, mintha 7-8 évet visszamentem volna az időben, amikor Máté volt ugyanennyi idős. Már akkor is óriási szám volt a kukásautó, csak azért nem lógtunk rendszeresen az ablakban amikor megérkeztek, mert akkor még nem jöttek be az utcánkba (a Duna-parti, pár házas utcák miatt). Viszont azóta… Tovább »

Tulajdonképpen az egész szombat a pecázás körül forgott, ami félig-meddig be is volt tervezve. Ugyanis minden évben megrendezi a helyi horgászegyesület az éves versenyét, így már hetek óta tudtuk ezt az időpontot. Apa és Máté nagyon rákészültek a dologra, de mint utóbb kiderült nem kellett volna… Az új versenyhelyszín, ahová menniük kellett, finoman szólva nem… Tovább »

... Tovább »

Két eső között kijutottunk biciklizni, bár a második adag zuhé hazafelé azért utolért minket. Ez azonban nem zavarta Tomát – Máté nem bírt minket kivárni, így előre ment – rendületlenül futóbiciklizett, ugyanis jó pár napja ez a nagy kedvenc, ami lassan kiszorítja a kismotorját. A kertben csak azért ült át a motorjára – még mindig… Tovább »

…méghozzá nagyon, főleg most, hogy megint zuhog nálunk az eső. Toma szegény állandóan kint lenne, de ez mostanában nem igazán jön össze. Szóval ilyesmire vágyom, de sürgősen 🙂 …!!! A képek ugyan tavalyiak, de ezek az elfoglaltságaink biztos, hogy lesznek idén is… 🙂 Elsőként, tőlünk pár lépésnyire a Duna-parton, a megunhatatlan kavicsdobálás: Ezt muszáj volt… Tovább »

…egy csomó minden a mai, akarom mondani a tegnapi napra. Gondoltuk, eleinte naivan, hogy azért csak elmegyünk valahová kettesben Apucival, mégis csak kerek évfordulónk van, vagy mi 🙂 . Ezért a Zapu nem vállalt be semmit erre a napra, én meg gondoltam áthívom Jutka néninket gyerekvigyázónak, mostanában Tománál úgyis nagy népszerűségnek örvend 🙂 . Itt… Tovább »

…a teljesség igénye nélkül, a fejemből… ********** Egész nap megállíthatatlanul esett az eső, a taxi ablakán pedig patakokban csordogált az esőlé. Ahogy kinézett az elsuhanó utcákra és az esernyővel dolgukra siető emberekre, minden olyan szürkének és borúsnak tűnt. El sem tudta képzelni, hogy másnap jó idő lesz, ne adj’ Isten sütni fog a nap… Beleborzongott… Tovább »

Délelőtt a Kerekítő bábos Manó-tornán, Toma nem volt hajlandó bemenni a szivárványos terítő alá – a Bújj, bújj zöld ágat szoktuk mi anyukák énekelni, a gyerkőcök eközben a takaró alatt vannak – amit eddig egyébként imádott, mert szerinte ő már nagy fiú… 🙂 Nem hatotta meg az a győzködés, hogy a többiek is ott vannak… Tovább »