Vasárnapi idill

Amikor reggel feltűnik, hogy a fürdőszobában a víz nem akar lemenni csak vánszorog, aztán egy idő után egyáltalán nem mozdul. Férjed elszalad lefolyótisztítót venni és optimistán beleönti a kezelésre szoruló helyekre, hátha attól jobb lesz alapon 🙂 … Azonban az időközben tóvá duzzadt állóvizeteknek ez meg se kottyan és fütyül rá! Helyzetmentő ötlettől vezérelve megnézitek az ülepítőt – ó, édes csatorna nyárra várunk 🙂 – aminek nem kéne, hogy tele legyen, mert nemrég költöttetek rá, de dugig van… Fejben már spekuláltok, hogy csak ez lehet a gond, közben gyors eszmecsere a szomszéddal, aki most szembesül ugyanezzel az ülepítős problémával magánál. Innentől azért befurakszik az a nyugtalanító gondolat a fejedbe, hogy akkor neki miért nincs semmi dugulás a lakásában, de gyorsan elhessegeted magadtól. Tárcsázzátok a szippantóst, aki megértő és késő délutánra ígéri magát, hívjátok a Vízműveket is, akiktől hamarosan látogatók érkeznek hozzátok. Ekkor lemondod a mára tervezett szülinapi köszöntést és elhalasztod jobb napokra, és bőszem reménykedsz abban, hogy a gyerekeknek beígért másik mai program, a feledés homályába vész… Közben férjed szétszerel és visszaszerel, de nem lelé a problémát, ezért hív egy duguláselhárítót is. A délután a vendégjárás jegyében telik: először a Vízművesek teszik tiszteletüket nálatok, akik hamar végeznek és vízmintájukat szorongatva pár nappal későbbre ígérik még magukat. Majd megérkezik a szippantós, aki az előzőekkel szemben, többször is visszatér hozzátok és úgy a második fuvarja tájékán befutnak a szerelők is. Innentől felgyorsulnak az események, és nem sokkal azután, hogy elbúcsúztatok a szippantós bácsitól, csobog a víz a lefolyóban, amitől igencsak boldognak tűnsz 🙂 . Minden jó, ha a vége jó szellemében örömmel fizetitek ki a nem kevés összeget a szakembereknek és távozásuk után még a fürdőszobában uralkodó és feltakarításra váró állapotok sem tudják elvenni a jó kedvedet 🙂 …