Jön, közeleg…

…a kamaszkor Máténál, vagy az is lehet, hogy már totálisan itt van, csak én nem akarom észrevenni 🙂 … Nem értem, miért ilyen hamar, azt hittem van még 1-2 évünk addig 🙂 … Már régóta akartam erről írni, annyi mindent érzek ezzel kapcsolatban nap mint nap, de ezek benyomások, amiket nem biztos, hogy jól meg tudok fogalmazni és lehet, hogy most sem sikerül. Nemrég Erikával, a tanárnőjével beszélgettünk róla, hogy amikor mi tizenévesek voltunk akkor ez az időszak úgy 13-14 évesen jött el, most ő szerinte is a nagy átlagnál 10-12 évesen kezdődik. Furcsa, felgyorsult a világ és felgyorsult ez is? Azt hiszem, ha meg kellene határoznom, mi még a kiskamaszkorban vagyunk. Egyébként ez is olyan szerethetően jön belőle – legalábbis egyelőre 🙂 – mint ő maga, érzem, hogy szüksége van még ránk, még szeret velünk lenni (bár azért azt látni, hogy a barátos program jobban bejön neki)…

De apró és kevésbé apró jelek mindig vannak. Például nem véletlenül nincs róla sok kép a blogon, már jó ideje nem szereti, ha felrakok ide fotókat róla és írni se nagyon írjak vele kapcsolatban, ha lehet 🙂 (remélem ez most elsikkad, tudtommal nem olvassa a drágám az írásokat) Aztán ott van az öltözködés, van olyan póló amivel pár hónapja még semmi baj nem lett volna, most pedig ciki felvenni 🙂 … Azért van ennél erősebb is, hogy sokszor majdnem mindenre van megjegyzése (persze velünk kapcsolatban is), sokkal jobban tud dolgokat, és véleménye is szinte mindenről akad 🙂 . Azért néha nehéz ezt humorosan szemlélni, bár lelkem rajta, hogy nagyon igyekszem, hiszen mint minden ez is elmúlik majd (csak még nagyon sokára). Azért az mókás volt, amikor ma megkérdeztem tőle, hogy mostanában miért az egyik barátját favorizálja jobban a másiknál, aki eddig volt a kedvenc (szimplán csak érdekelt), akkor kis fintorral az arcán és egy kis nyafogással annyit mondott, hogy ne kérdezgessem már erről, mert ez az ő magánélete 🙂 …

Hát, nem is tudom, hogy pontosan mit akartam írni és mit is akartam ebből kihozni, talán csak azt, ami a blognak is a lényege, a mostani pillanatainkat szerettem volna megörökíteni… (Képet meg nagyon tennék én most ide egyet róla, de legalább ezt a kérését tiszteletben tartom)