Utolsók

Mostanában kicsit sok van belőlük, mármint az utolsókból és ez egy picit beárnyékolja a napjaimat… Igen az enyémet, mert Toma ezeknek még tudatában sincs, Máté meg persze nem tulajdonít ilyesmiknek nagy jelentőséget. Például ma is, az egyik utolsó (egészen pontosan az utolsó előtti) Manó-tornán voltunk, mert ugye jövőre mi nem itt folytatjuk a közösségi létet, hanem az óvodában. Szerettünk oda járni, nagyon is, mondhatom, hogy mind a ketten és egy picit rossz arra gondolni, hogy ez így, ilyen formában, nekünk már nem lesz… Aztán az még rosszabb, hogy ezek a mérhetetlen szabadsággal megtöltött hétköznapok sem lesznek jövőre… Persze sokszor volt Máténál is, és valószínűleg Toma sem marad ki ebből, hogy kivettünk szabadnapokat az oviból amikor tehettük, de hát az sem ugyanaz, hogy tudjuk, hogy másnap, meg azután, de még a következő héten is tervezhetünk bármit… Jó, tudom, hogy nem szeptembert írunk, a nyár az nagyon jó, de nagyon más is ilyen szempontból: nagy a jövés-menés, mindenkihez alkalmazkodni kell, és az augusztus első két, valamint a június utolsó két hetét leszámítva, már egész sok programunk van (hacsak a foci VB nem számít annak 🙂 ).

Aztán persze Máté…, akinél itt volt az utolsó Anyák napja, elmentek utoljára együtt színházba, aztán az utolsó kirándulás alsóban éppen tegnap volt, tegnapelőtt meg az utolsó dolgozat (milyen dolgoknak is meglehet a varázsa, ugye? 🙂 ). Lesz még utolsó alsós napjuk, meg egy utolsó bográcsos osztálybuli és az utolsó évzáró… Az ajándékokról ne is beszéljünk, mert készülünk fényképekből összeállított klippel (ezt pont mi csináljuk, még válogatom a képeket) és készül egy album is (ezt nem én készítem). Egyébként lehet, hogy ez a sok fényképválogatás teszi ezt a hangulatot, nem tudom… Nem szeretek búcsúzkodni, nagyon nem… Ez a melankólia nem jellemző egyébként rám, valószínűleg pár hét múlva már nem így gondolok a dolgokra, hanem várom, várjuk majd az újat…

De addig is, pár kép a mai (majdnem utolsó) tornáról 🙂 :