Ez a vírus – remélem nem kiabálom el – úgy tűnik rekord sebességgel végigment Tomán… Már első éjszaka is csak hőemelkedése volt, napközben még az se nagyon. Mátéból kiindulva, akit meg pont nem szokott letaglózni így általában semmi – mondjuk ő is 3-4 nap alatt túl volt rajta, de az első két nap kemény volt – sokkal rosszabbra számítottam.
Odáig fajultam, hogy elvittem magammal estefelé Tomát a fodrászomhoz, azt ugyanis nem írtam, hogy csütörtökön éppen be voltam jelentve Katival együtt hajrenoválásra, amikor megmértem a lázát és persze minden borult… Áttettük feltételesen másnapra, de nem gondoltam volna, hogy eljutunk, Apucira ugyanis nem hagyhattam, ő szegény a frissiben felfedezett gerincsérvével ment gyógytornászhoz ebben az időpontban…
A lényeg, hogy elindultunk, mert egész nap jókedvű volt… Az úton viszont már ott elkezdett a drágám sírdogálni, hogy én nem vettem észre egy buszt és ez meg is maradt az út végéig, meg amikor felmentünk Julihoz – a lakásán fogad – ráadásul voltak nála még más vendégek is. Szóval úgy az első 10 perc után hazajöttem volna, mert végig sírás volt, sőt még az első 30 percben is. Aztán velem, na meg a telefonomon tárolt fényképeknek, de legfőképp az Elevenparkban róla készült videónak köszönhetően nemhogy megnyugodott, de kifejezetten vidám lett újra 🙂 … Hát nem mondom, hogy ezt megismételném főleg miatta, na meg a lelkiismeret-furdalásom miatt, bár azt is tudom, hogy otthon sem lett volna lényegében más a helyzet, mert ugye fekvés még 39 fokkal sem volt 🙂 , na de a nyűgössége azért az ő betegségét jelentette…
**********
Egyébként meg nem hozom a legjobb formámat, már jó pár napja és nem is tudom, hogy mi ennek az oka… Talán egy kis kimerültség – jó sokat éjszakázom mostanában – meg a tágabb családban a betegségek és az ezzel járó, főleg Apucira nehezedő terhek, de biztos az is, hogy a sok itthoni dolog, jövő héten pedig már a nyaralásra készülés mellett, nem tudok úgy együtt lenni a gyerekekkel ahogy szeretnék… Mindegy is, feltett szándékom ezen sürgősen változtatni, mert néha nem ismerek magamra… (Ők ezt azt hiszem nem nagyon érzik, talán csak annyit, hogy nem vagyok olyan sokat nevetős mint máskor 🙂 )
**********
Azért az tényleg vicc kategória most már, hogy a vízművesek még mindig nem értek ide hozzánk a csőtörés miatt… Lehet, hogy tényleg akkor leszünk csak fontosak, amikor felcsap a vízsugár 🙂 … Tegnap is jártak nálunk ellenőrizni, azt mondták majd jönnek az éjszakások, de azok sem értek ide 🙂 … Szegény Tomát sajnálom csak, aki most már harmadik napja várja a markoló autót, mert mi balgák már első nap beígértük neki 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: