Ma elfelejtettem reggelit adni Tomának… Enyhítő körülményem nincs, mentségem csak annyi, hogy azért ezt a hiányosságot a kis Drágám felkelése után, úgy 1,5 órával pótoltam 🙂 … Éppen az ebédkészítésnek akartam nekiállni – ennek később még jelentősége lesz – amikor rácsaptam a homlokomra és belém hasított a felismerés, hogy az úristenitneki, éheztetem a legkisebbet… Az történhetett, hogy mindenki megreggelizett, amire Toma felébredt és szegénykém kimaradt a sorból… 🙂 De mint írtam, ez nem mentség, ugyebár… Azért az érdekes volt így utólag, hogy a Pindurkánk egy szóval sem hiányolt semmit, nem szólt, hogy éhes lenne… Régebben mindig mondtam, hogy ha én nem forszíroznám ezt az evés témát, ő jól eltöltene éhen 1-2 napot 🙂 …
És az ebéd… Úgy volt, hogy rántott halat csinálok, a mélyhűtőben lévő halfilékből… Gondosan ellenőriztem, hogy van-e a panírozáshoz tojás és zsemlemorzsa itthon – csak a tapasztalataim miatt 🙂 – és amikor előkészítettem volna ezeket, rájöttem, hogy nem olvasztottam le a halat… Amit még pótolhattam volna ugyan a mikróban, de mivel a leves és a köret is már majdnem kész volt, Máté meg éhesen fetrengett, jobbnak láttam elővenni a fagyasztóból egy csomag halrudacskát…
Hát, szóval mára ennyi, azt hiszem 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: