Annyi mindenről írnék, de valahogy nem érek ide tegnap óta 🙂 … Lehet, hogy kicsit túlvállaltam magunkat így a nyaralás előtt, mert még vásárolni sem jutottam el, de azért a pedikűröshöz igen 🙂 . Na jó, oda is csak azért, mert múlt héten mentem volna, de akkor ugye a betegségek miatt nem tudtam, így már ez is egy halasztott időpont volt.
Délelőtt két órát így Apuci felügyelte a megnövekedett fiú létszámot, ráadásul úgy, hogy a legkisebbet kivitte biciklizni addig 🙂 . Én hoztam őket haza kocsival, mert persze a busz végállomáson ragadtak, mondanom sem kell, hogy Toma jóvoltából 🙂 . Akinek szerencsés napja volt, mert talán nem is írtam, hogy szombaton – végre 3 nap után – kijöttek a vízművesek és megcsinálták a csőtörést. Nagy volt a boldogságunk akkor 🙂 , az egészet végignéztük markoló és teherautóstól együtt, mindez tegnap dél körül megismétlődött, miután hazaértünk. Ugyanis hétvégén hagytak egy gödröt elkerítve, amibe hoztak friss sódert – kavicsos az utunk – úgyhogy jöttek újra a munkagépek 🙂 .
A nagyok mindebből sokat nem vettek észre – tényleg 🙂 , Máténak konkrétan este tűnt fel, hogy betemették a gödröt – elfoglalták magukat az összes csapatépítős-focis játékukkal és persze kint is (néha bent is) rúgták a bőrt 🙂 . Délután jött Petiért az anyukája Móni, mi jót beszélgettünk végre, amikor is kitaláltam – és ezt már lehet, hogy nem kellett volna – hogy ha elvisszük őket a komphoz, akkor átmegyünk mi is egy picit, aztán fél óra múlva vissza jövünk.
A Molnár-sziget
Gondoltam a nagyoknak is jó így, Toma évezi a kompozást és mi is beszélgethetünk még egy picit. Ez így mind rendben is volt, csak azt nem kalkuláltam be, hogy van a Molnár-szigetről felgyalogolva egy jó kis játszótér, ami a kicsik és most már tudom, amit nem is gondoltam volna, hogy a nagyok körében is nagy kedvenc 🙂 , így 7-kor mi még mindig játszótereztünk nyakig homokosan 🙂 . Közös kedvencük egy hálós körben forgó szerkezet volt, aminek a tetejére fel lehet mászni, valamelyik nagy vagy többször ismeretlen gyerekek szaladtak vele körbe-körbe, nagyon élvezték 🙂 .
Toma mindenben benne volt, segítettem neki Mátéval föl és lemászni, többször csúszdázott, nagyon jól érezte magát 🙂 . Visszafelé ott az egyik kis boltba meg kellett állnunk inni és ennivalót venni, mert hirtelen mindenki nagyon éhes és szomjas lett 🙂 .
A komp felé
Enni, innivalóval 🙂
Végül a fél 8-as komppal át is jöttünk, ahol várt minket a kocsikánk és gyorsan hazajöttünk 🙂 . Jól elcsúsztunk mindennel, volt esti nyűgösködés – persze Toma részéről, aki jól elfáradt, szóval nem mondom, hogy egyszerű volt az alváshoz vezető út 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: