Tesóhiány

Mondhatjuk, hogy amióta eljöttünk Veszprémből és Máté ott maradt, Toma egy picit “félembernek” érzi magát 🙂 … Nagyon sokat hiányolja a bátyját, míg az első nap pénteken arra a kérdésre kellett folyamatosan válaszolnunk, hogy hol van Máté, tegnaptól arra kell felelgetnünk, hogy mikor jön haza Máté 🙂 ? Még tegnap is akárhányszor nyílt a bejárati ajtónk folyton felkiáltott, hogy Máté megjött 🙂 , de szegénykémnek persze mindig csalódnia kellett…

Szombat este odáig fajult a dolog, hogy az esti lefekvésnél szinte követelte, hogy Máténak is adjon jó éjt puszit 🙂 , és arra a válaszra miszerint ugye Kati mamánál van a tesó, közölte, hogy akkor menjünk le Veszprémbe 🙂 . Annyira neki volt keseredve, hogy pityeregni kezdett, csak úgy sikerült megnyugtatni, hogy kitaláltam küldjünk puszit Máténak a kezünkről fújva és még el is játszottam (sok százszor), hogyan találja el éjszaka a bátyót a “küldemény” 🙂 … Mindez olyan jól sikerült, hogy hangos nevetésbe fulladt és még ma is elő kellett adni párszor 🙂 … Telefonon állandóan beszél Mátéval, ma kifejezetten megkérte őt, hogy ne maradjon Katkat-nál (Kati mamánál), hanem jöjjön haza, a nyomatékosítás kedvéért pedig hozzátette, hogy MOST 🙂 ! Hát így állunk, de legalább nem kell sokat várakozni most már, ugyanis fél 4-re megyünk értük Kelenföldre 🙂 …

Persze nem csak neki hiányzik, hanem nekünk is, de nagyon 🙂 … Furcsa, mert sokkal csendesebb a ház, kevesebb valahogy a tennivaló is, annyi minden hozzá kötődik, ami nagyon hiányzik most, apróságok ezek, de nélkülözhetetlenek… Sokáig, 8 évig volt egyedüli gyerekünk Máté és csak 3 éve vannak ugye ketten, de olyan elképzelhetetlen, hogy milyen volt, amikor egyedül voltunk vele… Nyilván nevetséges, mert a 3-4-5 gyerekeseknek meg mi vagyunk furcsák és csendesek, de akkor is egészen új érzés ez olyan megszokhatatlan… Még szerencse, hogy nem is kell megszoknunk 🙂 …