Visszarázódás…

Megyeget  a nyaralás után, csak kicsit nehezen 🙂 … A szennyes kupacok mindenesetre jól észhez térítenek 🙂 , na meg az egész napos élelmezés 🙂 … Azért furcsa volt, hogy Máté délután úszásra ment, mert mint minden nyáron, most is kéthetes intenzív tanfolyamra neveztük be, szerencsére ahogy tavaly is Gergő és Peti barátjával együtt. Így mindig beosztjuk, hogy mikor melyik szülő viszi őket, a fiúknak pedig nagyon jó, hogy hármasban mehetnek, ráadásul mindannyian egyforma csoportban, a mélyvízben úsznak, így ott is közös csoportban vannak. Máté soha sem rajongott az úszótanfolyamokért, de azért minden évben valahogy rávesszük, mert én tényleg nem szoktam semmit erőltetni, de azt fontosnak érzem, hogy biztonsággal tudjon majd úszni. Pedig nem egész napos elfoglaltság ám ez a tanfolyam, mindössze 1 óra, délután 5-től 6-ig, de hát emiatt is állandóan dúl az alkudozás… Remélem legalább 10 év múlva örülni fog neki, hogy járt 🙂 …

Mama is visszautazott, délután kivittük az állomásra, így Toma is örülhetett egy kicsit, megnézegettük a vonatokat is.

Majdnem 4-es metróztunk is – most már jó lenne, a nyitás óta halogatjuk – van egy megálló Kelenföldnél is, de annyira szorított az idő, hogy csak kívülről néztük meg a lefelé vezető mozgólépcsőt (egyébként nagyon szép), későbbre halasztottuk megint, mert most a Pikit (a Picassót, ez a beceneve 🙂 ) kellett szerelőhöz vinni, mert furcsa hangja volt. Kárpótlásul jól befagyiztunk az állomás mellett van egy kézműves cukrászda, nagyon finomakat ettünk és Máté kivételével mindenki ügyesen leette magát, én voltam ma a csúcstartó ebben 🙂 …

Fagyizás után

Holnap mennénk egyébként Rétimajorba, Apának van ott munkaügye, mi csak kísérni fogjuk, de nem holnap, mert a szerelő olyan hibát talált a kocsin, hogy ott fogta, szerinte leállhat az autó, így kedd estére lesz kész, ha minden jól megy… Lassanként azért csak visszazökkenünk a normál menetrendbe… 🙂