A mindenféle feladat- és időbeosztásokkal egy ideje bajban vagyok 🙂 (mondjuk ez utóbbi soha nem volt az erősségem)… Van amikor elég jól összekapom magamat és sok mindent megcsinálok amit kell, de van amikor ugyan tudom, hogy mit kéne, de mindenfelé eltérülök 🙂 … Mondjuk legtöbbször valamelyik gyerkőc miatt tévelygek 🙂 , amit nem bánok egyáltalán, de hát alapvető dolgokra azért ez sem lehet magyarázat 🙂 …
Például tegnap is, arra gondoltam, hogy mára azért összedobok egy zöldbabfőzeléket, mert ma ugye strandra megyünk és ott nagy valószínűséggel lángosozunk és palacsintázunk, de ha mégis esetleg valaki éhes maradna (főleg a pótgyerekek közül, meg Tomáról ne is beszéljek, sose lehet tudni mit eszik meg), akkor azért mégis csak megnyugtató, hogy van itthon valami. Ez a gondolatmenetem délután valahogy elröppent, mert kimentünk Tomával homokozni a kertbe – és jót is játszottunk – aztán még locsoltunk is és hipp-hopp este lett. Közben Máté is hazaért az úszásról aztán jött a vacsi és fürdés, végül miután elaludt Toma eszméltem rá, hogy nem főztem semmit… 🙂 Aztán végignézve a hűtőt rájöttem, hogy van valamennyi maradék cserépedényes husim, meg egy előre elkészített lasagne, amit csak be kell dobni a sütőbe, bár ez utóbbi nem nagy sláger nálunk (régebben párszor vettünk, de mostanában nem nagyon hiányolta senki, sőt, egyik nap elakartam készíteni, de Máté nem akarta megenni 🙂 , inkább diós tészta lett helyette 🙂 ), de azért jobb a semminél 🙂 …
Aztán még lenne egy csomó pakolni és vasalni való ruhaneműm, arról nem is beszélve, hogy az egyik bőrönd, amiben a ruháim voltak, hát hogy is mondjam…, még nincs teljesen kipakolva 🙂 , van még benne egy adag cuccom (látszik mennyire fontosak voltak a nyaralásnál, ugyanis ott se és azóta se hiányoztak 🙂 )… Mondjuk biztosan előrébb lennék, ha éjszaka nem olvasnék vagy neteznék, hanem vagy pipálnám a feladataimat vagy legalább aludnék 🙂 … Na szóval, ezért mondom, hogy kezdeni kéne valamit az időbeosztásommal, mert más például 6 gyerek mellett otthonról dolgozik vagy az egyik nagyon távoli ismerősömnek 5 gyerek mellett fontos beosztású munkája van, de nem áll meg az élet náluk. Én meg mostanában maximum a vonatok, ilyen-olyan gyerekkönyvek és a homokozás terén vagyok otthon, és néha megállni látszik az élet nálunk 🙂 …. Na persze nincsenek ellenemre az utóbbi dolgok, önértékelési problémáim sincsenek 🙂 , csak jó lenne egy picit hatékonyabban működni 🙂 …
Az is mókás kicsit, hogy most már nem egy, hanem két kölcsöngyerekkel megyünk strandra, Peti mellett Gergő is jön velünk, mindketten Máté osztálytársai és barátai, ők járnak együtt úszni is. Máté ugyanis úgy jött haza tegnap az úszásról, hogy Gergő is nagyon szeretne velünk jönni ma és, hogy lehet-e? Én ezeknek tényleg mindig szívből örülök, jó érzés, hogy ilyen buli lehet nekik ez az egész, egyből fel is hívtam a gyerkőc anyukáját, még egy kicsit én győzködtem, hogy engedje el velünk, jó lesz minden 🙂 . Jó is lesz, csak azzal nem számoltam – csak miután letettem a telefont – hogy hatan vagyunk az ötszemélyes kocsinkra, mert ugye most sem osztottam-szoroztam 🙂 … Persze megoldjuk majd azért, összehúzzák magukat hátul és szerencsére nagyon közel van a strand, de azért lehet, hogy a buszozásokból megmaradt egy szem jegyünket elviszem magammal, hátha Tomával igénybe vesszük 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: