Mármint a blogírás nálam, ennyi ideje kezdtem bele a családi “dokumentációba”, ami igencsak fontos nekem 🙂 … Az “évfordulós ünnepléssel” három napot már csúsztam, ugyanis 2-án lett volna, de ugye aznap volt Toma szülinapja, ami mellett eltörpül azért ez az esemény 🙂 és hát 6 hónap még nem igazi évforduló, csak elcsodálkoztam, hogy már ennyi idő eltelt és ezalatt én magam is mennyit változtam, a naplóírás terén. Bár ezt sehol sem részleteztem eddig 🙂 , és csak egy szűkös, rövid mondat olvasható arról a lapom tetején, hogy családi pillanatainkat örökítem meg ezen a felületen, a blog nem titkolt szándéka, hogy egyszer talán, ha kitartok, akkor sok-sok év pillanatait, emlékeit egymás után fűzve, kinyomtatom ezeket a gyerekeknek, mondjuk a 18. szülinapjukon (jó, hát lehet, hogy ez kicsit nagyravágyó terv ) 🙂 vagy folytatásos regényként adagolom nekik, akár többször is 🙂 … Mondom, ha kitartok addig 🙂 …
Nem tudom miért kezdtem bele olyan nehezen, már talán évek (!) óta kacérkodtam a gondolattal, hogy kéne nekem ilyesmit csinálni, de azt hiszem úgy voltam vele, hogy olyan sok időt elvinne az életemből, hogy én ezt úgysem bírnám 🙂 … Hát, vesz el időt nem mondom, de nem olyan sokat mint gondoltam volna. A Cafeblog pedig nem tudom jó választás volt-e, bár tulajdonképpen mindegy, csak abból a szempontból nem, hogy az én szeretett blogjaim nem ebben a csapatban futnak 🙂 , és így macerásabb velük a kommunikáció. Ráadásul kilógok én innen egy picit azt hiszem, itt inkább magazin jellegű oldalak vannak, ami tőlem idegen ugye, de mondjuk az eredeti elképzelésem működik, mivel amiatt választottam ezt a felületet, hogy ha valami technikai problémám adódna, abban lesz, aki segít. Már volt problémám, kérdésem többször is és tényleg mindig segítettek benne.
Ebben a rövid kis időben az is kiderült magamról, hogy közléskényszerben szenvedek (246 postot írtam eddig 🙂 ), az utóbbi pár hónapban meg főleg és még élvezem is 🙂 . De ami legjobban meglepő saját magamnak is, hogy kifejezetten örülök a kedves Olvasóknak 🙂 ! Ehhez hozzátartozik azt elmesélnem, hogy majdnem zárt blogként indultam el, úgy gondoltam, hogy ez a családi történetírás annyira személyes és ránk tartozik, hogy meg kéne tartanom magunknak, de aztán valamiért mégis nyitott maradtam. Eleinte még tartottam attól, hogy hányan olvasnak, de amikor a kutya se nézett rám egy ideig, akkor megnyugodtam 🙂 . Aztán szállingóztak páran az oldalra, majd egyre többen és most néha meglepődök, hogy mennyien kattintanak ide hozzánk és őszintén, szívből örülök Nektek 🙂 ! Mert ugyan biztos, hogy akkor is írnék, ha senki sem olvasna, de azért így sokkal izgalmasabb 🙂 és ez kihat arra is amit leírok, mert ha csak magunknak pötyögnék, sok bejegyzés meg sem született volna (többek között tán ez sem 🙂 )…
Ezalatt a fél év alatt úgy érzem nagyon megszerettem én ezt az írkálgatást 🙂 és ahogy fentebb említettem sokáig szeretném még ezt csinálni 🙂 . Zárszóként pedig annyit, hogy köszönet az érdeklődésért kedves Olvasók 🙂 , mert a blog rövid fennállása alatt azt is megtanultam, hogy sokkal élvezetesebb úgy írni, hogy van, aki azt el is olvassa 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: