A tegnapi napunk vészes gyorsasággal elszaladt, nem tudom, mi lesz így a maradék nyárral, pedig nagyon azt erősítem magunkban, hogy még van egy hónapunk, de azért ezt már csak szűken számolhatjuk… Lassan el kell kezdeni az iskolai vásárlásokat, na meg az óvodait – ebbe inkább nem gondolok bele – aztán hónap végén utazunk a Mátrába pár napra, amit összekötünk egy évek óta ismétlődő horgászversennyel, ahogy hazaérünk itt lesz Máté szülinapja 🙂 , majd egy hét múlva suli, meg ovi… Brrrrr….
Na, de nem erről akartam írni 🙂 , hanem, hogy tegnap a kis mindennapos ügyeimmel, mint mosás, teregetés, pakolás, takarítás – főzés most nem volt – elment a nap jó része. Máté olvasta a Pál utcaiakat, ezért Tomával picit olvasgattunk mindezek közben, nagyon édesen imádja a Böngésző könyvét, na meg újra a Bogyó és Babócát. A minap az unokatesómékhoz szaladtunk be egy rövid időre és elhoztuk az egyik karácsonyi (!) ajándékunkat, amit ott hagytunk még akkor 🙂 , benne egy Bogyó, Babócás kirakóval. Még nem kezdtünk neki, de úgy látom most fog igazán tetszeni neki 🙂 …. Aztán annyira a délutánban jártunk már és Toma reggel óta menni akart mindenfelé, de főleg buszozni, és tényleg sajnáltam, hogy nem volt semmi gyerekbarát dolog a napunkban, hogy elindultunk jó késő délután 🙂 . Jött velünk Máté is, bár nem a buszozás, hanem a fagyizás lehetősége vonzotta 🙂 …
A buszvégállomáson szálltunk le, direkt Toma miatt 🙂 , ami neki már önmagában is öröm volt, szerintem elnézegette volna naphosszat a buszokat 🙂 . Azért, hogy mindenkinek jó legyen, beültünk az egyik fagyizóba ott, ki a teraszra, na az volt az igazi boldogság, jöttek-mentek a végállomás közelében a buszok, autók és még a hévet is látni lehetett… 🙂 ! Máté inkább a fagyinak örült, de egy kis laza nyári estének jó volt ez a tagnap, év közben ilyesmire úgysem jut idő 🙂 … Visszafelé inkább megvártuk a Zaput, hazafuvarozott minket kocsival, mert arra volt dolga.
Hazafelé még beugrottunk egy kedves ismerősünkhöz, a legjobb barátnőm anyósa, ők most külföldön Kanadában élnek nagy bánatomra, már két éve… Hiányoznak is rendesen, mert a nagy fiú az én keresztfiam, a legkisebb náluk Máté legjobb barátja, a középső fiút meg csak úgy szeretjük 🙂 … Elköszöntünk Kati nénitől, mert ma megy utánuk egy fél évre, rossz volt nagyon, megint ajándékokkal tértünk haza, úgy látszik mostanában ilyen napjaink vannak, ezek is ott vártak minket már jó ideje nála. A gyerekek nagyon örültek mindennek, Toma a kis repülőknek, Máté pedig egy elektromos fogkefének, végre megszereti talán a fogmosást 🙂 … Vegyes volt ez a nap, a megszokottól az aranyosságokon át és végül a meghatódásig, minden volt benne…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: