…hogy mennyire homályosan emlékszem a Pál utcai fiúkra… Ráadásul én tényleg szerettem ezt a könyvet, érdekes lenne régen olvasott regényeket újra elővenni, kíváncsi lennék, mire emlékeznék pontosan és főleg, hogy hogyan hatna újra… Egyébként tiszta öröm most ezt a kötelezőt együtt olvasni Mátéval, nekem is izgalmas – mivel ugye említettem volt, hogy a memóriám 🙂 – jókat nevettünk is rajta este, mert most azt találtuk ki, hogy lefekvésnél felolvasok belőle egy fejezetet (elképzelhető, ha előrébb megyünk az izgalmakban ez több is lesz 🙂 ). Máté így jobban élvezi, de ami a legfontosabb, hogy izgalmasnak találja, érdekli is, ki akart faggatni, hogy mi lesz a vége 🙂 …
Ez a sok eső pedig rémes és nagyon unalmas…. Amióta gyerekeim vannak nem is emlékszem ennyire csapadékos nyárra, egy hasonló dereng ilyen nagy zuhékkal, de az megemberelte magát és júliusra úgy rémlik abbahagyta. Még talán egy hétig se volt olyan igazi kánikula, amikor jót lehetne strandolni meg minden… Tegnap éppen az ovis szülőin ültem, amikor leszakadt az ég, még szerencse, hogy hosszúra nyúlt a dolog, addig se kellett kimenni 🙂 … Ott ültemben rájöttem, hogy nem halogathatom már a védőnői 3 éves státusz vizsgálatot, mivel még a védőoltásokról is ő ad ki igazolást. Ezen túl annyi újdonság volt, hogy megtudtam szülői engedéllyel 11 éves gyerkőc is elhozhatja a tesóját az oviból, vicces, de ez pont Mátéra van kitalálva, aki hamarosan ugye ennyi lesz 🙂 …
Amíg nem voltam itthon, addig fogyókúrába kezdtek a gyerekek 🙂 , ez úgy derült ki, hogy mindenki nagyon éhes volt, amikor hazaértem, ugyanis a Zapu nem adott nekik uzsonnát, mert hát elfelejtette 🙂 …, van ilyen… 🙂 Tény, hogy indulásom előtt erről a fontos dologról, nem tájékoztattam őt előre 🙂 …
Kőszívű ember fiai, már nem kedvenc nekem..:-)