Siófoki napok

Végre sikerült az, amit régóta szerettünk volna – főleg ezen a nyáron – 🙂 , nevezetesen, hogy jókat fürödjünk a Balatonban és hát úgy igazán strandoljunk 🙂 … Tulajdonképpen mindegy volt hová megyünk, csak az számított, hogy meleg idő legyen, így nagyon megörültünk a Zapu ismerősének, aki Siófokon adja ki a nyaralója alsó szintjét, és szinte az utolsó pillanatban – meggyőződve a kánikulai napokról 🙂 – szóltunk neki, hogy megyünk.  Vasárnap délután már ott voltunk és rövid szemrevételezés után levonultunk a strandra, a vízből 7 körül, a strandról fél 8 után jöttünk fel, mondtam is a többieknek, hogy így el tudnék éldegélni 🙂 … Rövid ott létünk napjai hasonlóan, de nagyon örömtelien teltek 🙂 , a következők váltogatták egymást egész idő alatt: fürdés, vízben labdázás, kismotorozás, vonat figyelés, focizás, bandázás 🙂 …

Máté főleg Apucival dobálta a labdát a vízben, kapura dobások mentek 3 napon át 🙂 . Toma is hősiesen bejött a Balcsiba, bár azért vacogott a kis foga párszor, de nagyon akart úszni, úgyhogy karúszóstól hasra fektettem és úszhatott 🙂 , nagyon boldog volt tőle. A legjobb nap a hétfő volt, jó meleg is volt, na meg elmentünk az Aranypart szabad strandján a móló részre, ahol a piciknek feltöltöttek egy szakaszt, így itt Tomának is csak hasig ért a víz és kedvére sarazhatott egész délutánig 🙂  Addig Mátéék természetesen meccseztek a vízben 🙂 .Legkisebbünk egyébként egész idő alatt motorral közlekedett a strandig – kb. 5 perc volt a szállástól – és ott is,

sőt még a háznál ahol laktunk is így jött-ment, nagyon aranyos volt 🙂 …

Egyébként az utcánk végén – ami elég rövid volt – zakatolt a balatoni vonat 🙂 , így rendszeres program lett vagy a kerítésnél kémlelni a szerelvényeket vagy kisétálni a sínekhez, reménykedve, hogy látunk egy mozdonyt 🙂 …

Gondolatban néha kacérkodtunk egy gokartozással vagy kalandparkozással, de most érezhetően semmi nem volt olyan fontos, mint a Balatonozás, úgyhogy ennyiben is maradtunk, nem mentünk sehová 🙂 . Egy programot nem hagytunk ki – és milyen jól tettük 🙂 – Máté N. Peti barátjáék családostul a mellettünk lévő Zamárdiban nyaraltak egy üdülőben, úgyhogy hétfő este meglátogattuk őket. Azt, hogy a nagy fiúk jól ellesznek sejtettük, viszont Peti kis tesója Áron -aki 1,5 évvel idősebb Tománál – a mi kicsinkkel volt el remekül, így aztán mi is jókat beszélgethettünk. Az üdülő olyan kisebbfajta, családias, az udvara egy hatalmas kertre hasonlít felszerelve csúszdával, hintával, homokozóval, foci és mindenféle pályával. A kicsik először főleg csúszdáztak együtt és homokoztak, a nagyok pedig fociztak és ottani biciklire ülve egymás után bringáztak, nagyon jó fejek voltak, még a többi, ismeretlen gyerek is benne volt mindenben 🙂 … Szép lassan ránk esteledett, akkor a nagyobbak elkezdtek ipi-apacsot játszani, a kicsik továbbra is egymás után keringtek hol rolleren, hol biciklin 🙂 . Aztán amikor már alig lehetett látni e gyerkőcöket, elindultunk a szállásunkra, de megbeszéltük, hogy másnap visszamegyünk 🙂 .

Kedden az utolsó napunkon aztán gyorsan összepakoltunk, a Zapu Mátéval lement még fürdeni a partra, mi meg Tomával megint elmentünk vonatokat nézni (csak akkor nem láttunk), aztán a többiek után indultunk persze motorral a strandra.

Eléggé hullámzó volt aznap a Balcsi, Mátéék élvezték – bár elég hűvös volt a víz, meg kellett szokni – de Tomának ez már nem volt jó program, ahogy meglátta a hullámzást aranyos volt, mert előre közölte, hogy ő bizony oda nem megy be (na nem mintha úgy készültünk volna 🙂 ) .

Aztán gyorsan visszamentünk a szállásra ebédelni – igen a megszenvedett saját készítésből 🙂 – utána pedig átmentünk újra Petiékhez. Az előző esti programok váltogatták egymást, a nagyok fociztak, bicikliztek, a kicsik csúszdáztak, Toma motorozott, kergetőzött, legfőképp homokozott újdonsült játszótársával, de nem elsősorban a homokozóban, hanem egy még nagyobb helyen a strandröplabda pályán 🙂 …

A nagy homokozó

Főleg Toma volt meglepetés, hogy mennyire jól érezte magát társaságban, szinte sziporkázott, nagyokat nevetett és így a második napon már teljesen, önállóan elboldogult egy tulajdonképpen idegen helyen a gyerekekkel 🙂 … Azért 6 óra körül haza indultunk – főleg azért, mert meccs ment este 🙂 – de így is pont elég volt a jóból, este senkit nem kellett ringatni…, többek között engem sem 🙂 … Jó volt nagyon, újra mennénk, ha jövő hétre nem más utazós programunk lenne 🙂 …