Vasárnapi pillanatképek

Van amikor az a jó, hogy nem történik semmi… 🙂 Így volt ez a tegnapi nappal is, tulajdonképpen alig csináltunk valamit és azt nagyon élveztük 🙂 . Lehet, hogy a nyár átrohant rajtunk – mert úgy érezzük, hogy olyan mintha egy filmnél benyomtuk volna a képpel tekerés előre gombot 🙂 – és jólesik kicsit megállni vagy érezzük már, hogy nyakunkon az ősz az iskola, óvoda kezdéssel vagy még a pénteki utazásunk előtt jó egy kicsit szusszanni itthon, nem tudom, mindenesetre jó volt egy picit lassítani 🙂 … Azért a semmitevés is persze úgy zajlik, hogy enni-inni kell, egy nap többször is, de a főzésre legalább nem volt gond, mivel tegnap ezt kipipáltam (és még finom is volt a majonéz beütéses csirkepaprikás 🙂 ). Sokat voltunk a kertben, mert azért a nagy semmit se csinálásban Tomát próbáltam rávenni a pelenka nélküli létre, úgy, hogy kértem szóljon, ha jön valami, meg egész nap ezt kérdezgettem tőle 🙂 , meg kisgatyát húztunk,  meg lepisilte a kerti hangyákat, többször is 🙂 … Egyelőre alakulgat a dolog, nem mondom, hogy nem volt ma több ilyen jellegű baleset 🙂 , de hát ugye a hibáinkból tanulunk (remélem 🙂 )…

Mátéval végre sikerült újra Pál utcaizni, még délután is, most már a nagyon izgalmas résznél tartunk és bejött az amit jósoltam, hogy ő tovább akart menni, de az éjszakába nyúló olvasás miatt erről lemondtunk 🙂 … Aztán. A fiúk rengeteget játszottak együtt és én mindig megdöbbenek, hogy ilyen létezik nagy örömömre 🙂 . Jó, hát voltak persze veszekedések is, add ide, nem adom típusú dolgok, de aggódnék, ha nem így lenne 🙂 . A kinti trambulin egész nap használatban volt, vagy a fiúk voltak benne, vagy Toma egyedül, és végre én is bementem ugrálni legkisebbünkkel (jó sokáig és jól szórakoztunk nagyon), aki nem tudom ezek után elhiszi-e rólam, hogy nem egy nagyobbacska gyerek vagyok 🙂 … Hát, szóval ilyenek voltak tegnap… (Aki hiányzik a képekről, az kézzel-lábbal tiltakozik a fotózás ellen 🙂 )