Tűzijátékon

Egész nap a menjünk-ne menjünk dilemmában telt el, mondanom sem kell, hogy főleg az eső miatt volt ez nagy kérdés, de azért legkisebbünknél sem volt mindegy, hogy például alszik-e délután 🙂 … Mátéval nagyon sokat mentünk tűzijátékra, mondhatom, hogy 3 éves korától, szinte mindegyiken kint voltunk, mert nagy népszerűségnek örvendett nála a dolog 🙂 . Eleinte a Petőfi-híd környékére jártunk, de most már jó pár éve a Lágymányosi, pontosabban Rákóczi-hídhoz 🙂 megyünk ki, egész pontosan a MÜPA mellé a rakparthoz, mellettünk pedig a HÉV zakatol :), ugyanis innen is mindent jól lehetett látni (idén sajnos nem annyira, mert máshonnan lőtték a rakétákat) és nincs olyan tumultus…

A legnagyobb hajtóerő persze Toma volt, aki amikor szóba került a Tűzijáték akár csak a tévében, máris ujjongott 🙂 . Délután sehogy nem akaródzott aludni a kis picinknek, végül 6 (!) körül elaludt egy órát, aztán nyűgösen ébredt, de végülis sikerült vacsorázni is és az utolsó utáni pillanatban, fél 9 körül elindulni 🙂 . Azért rázós volt, mert tőlünk a hídig 20 perc alatt be lehet érni (ha jó a forgalom), de sose lehet ugye tudni… De ezért szeretünk mi oda járni, ugyanis parkolással, sőt villogó Micimackó vétellel együtt, 9-kor már a tűzijátékot néztük 🙂 …

Azért élőben sokkal jobb volt 🙂

Boldogan a villogó “kütyüvel”

Azért a fények mellett, továbbra is nagy lelkesedést váltottak ki Tomából a távolban, a Petőfi-hídon járó villamos – még tűzijáték közben is persze 🙂 – na meg a HÉV, ami mellettünk jött-ment és hazafelé mindenképpen meg kellett csodálni 🙂 …

Az egész tűzijátékot Toma nagyon figyelmesen nézte, a korábbi ujjongás helyébe a megfigyelés lépett, rendre mondogatta, hogy éppen milyen színeket lát az égen 🙂 . Máténak tulajdonképpen már megszokott volt a dolog, de azért ő is szívesen végig nézte 🙂 . Persze jó későn értünk haza és még egy gyors fürdést is beiktattunk, éjjel fél 12 körül, már biztosan mindenki aludt 🙂 (na jó, lehet, hogy kicsit hamarabb is 🙂 )…